Emléktábla a fazekascsaládnak

Németh János saját szülőházára készített domborművet

Az alkotó az avatáson elárulta: nemcsak gyermekkorát töltötte az egykori műhely és lakás falai között, hanem 1934-ben itt is született, nem pedig a kórházban.

A művész nagyapja, Németh Gábor kályhásmester már a 19. század végén beköltözött a műhelylakásba. Itt nőtt fel aztán Németh János édesapja, id. Németh János is. A ház óriási kemencéje körül – mely akár 16 órán át is égett – mindig nagy volt a sürgés-forgás, sok vendéget fogadtak. Még a híres néprajzkutató, Malonyai Dezső is megfordult a műhelyben a századelőn: 1912-ben megjelent könyvében egy teljes fejezetet szentelt a Németh családnak, bemutatva többek között a cserépkályha-készítés folyamatát.

- Egész életemre hatással volt a szülői, nagyszülői ház. Csokoládé helyett is agyagot rágtam, és ebből készítettem az első játékaimat is. Csikót, lovat… – fogalmazott Németh János.

A műhelyt aztán az 1950-es évek elején államosították, ám édesapja üzemvezető maradt. Mindenki szerette és kedvelte a „Nagyjancsit”, csakúgy, mint fiát, a „Kisjancsit”. Utóbbi érettségi után itt tett mestervizsgát, majd az Iparművészeti Főiskola kerámiatanszékére került. Nem véletlen, hogy hazatérve szintén a Mártírok úton, a családi műhellyel szemközti oldalon nyitotta meg első saját műtermét.

Az sem véletlen, hogy a Mártírok- és Arany János utcák közötti lakópark, és a kicsi út a Kerámia nevet kapta – ezt már Balaicz Zoltán polgármester mondta az avatón. Régi álom volt, hogy dombormű emlékezzen meg a Németh család műhelyéről. Az alkotás elkészítését az önkormányzat támogatta. Egy város akkor tud igazi közösségként működni, ha megbecsüli az előző generációk tagjait, jeles képviselőit – fogalmazott a polgármester.

Bali Zoltán alpolgármester, a térség önkormányzati képviselője hozzátette: hamarosan a Kerámia út sarkára is kerül egy új Németh János alkotás, ami az ottani sétány dísze lesz.