50 éves az Olajipari Múzeum

Az estébe hajló ünneplés szoboravatóval vette kezdetét, majd kiállítások nyíltak, de vetítettképes előadás is elhangzott az intézmény elmúlt évtizedeivel kapcsolatban.

A hazai olajipar múltját őrzi

A jubiláló múzeumot, illetve annak agilis, örökmozgó igazgatóját, Tóth Jánost köszöntötte L. Simon László országgyűlési képviselő, a Parlament Kulturális Bizottságának alelnöke, Vigh László országgyűlési képviselő, Balaicz Zoltán polgármester, Pácsonyi Imre, a Zala Megyei Közgyűlés alelnöke, valamint Zelei Gábor, a Magyar Geofizikusok Egyesületének elnöke, Farkas Imre Józsefné, Gellénháza polgárestere és Horváth László, a Dr. Papp Simon Általános Iskola (Gellénháza) intézményvezetője is. Amire szinte minden szónok utalt: az országos hatókörű szakmúzeum az 1969-es megnyitása óta, fontos szerepet tölt be a hazai múzeumi életben. Mind a város és a megye, mind pedig az országos kultúrpolitika számára nélkülözhetetlen az itt folyó kutató-és gyűjtőmunka. 

Mint arra L. Simon László beszédében utalt: a rendszerváltozás egyik vesztese a hazai bányaipar volt. A mai fiatalok már nem is nagyon tudják, hogy mit jelent a bányászat, és a bányászat kultúrája. Hiszen alig van olyan szakma, melynek nemcsak külön egyenruhája, hanem saját himnusza, üdvözlése és ünnepe is van. Hozzátette: jó, hogy a 90-es éveket sikeresen átvészelte az intézmény, és alapítványi fenntartással, valamint a MOL támogatásával életben tudott maradni. Viszont némi ráncfelvarrás, korszerűsítés ráférne a múzeumra. Erre jó volna forrást, szponzort találni.

Balaicz Zoltán köszöntőjében elmondta: a MOGIM 50 évvel ezelőtti megalapítása jól példázza azt, hogy a 60-as években milyen sokrétűen fejlődött a város. Számos oktatási- és kulturális intézmény, cég ünnepli ezekben az években a fél évszázados évfordulóját; így például a szomszédos skanzen is. Örömteli, hogy az ország első falumúzeuma és az olajipari múzeum szinte szerves egységet alkotva vesz részt a város kulturális életében.

A rendezvényen felavatásra került Tóth Ferenc múzeumalapító mellszobra is (Koplár Katalin alkotása). A ceremónia előtt Marton Zsombor, a MOL Kutatás-termelés igazgatója és a MOGIM Alapítvány Kuratóriumának elnöke többek között elmondta: bár az intézményt 50 évvel ezelőtt alapította Tóth Ferenc, a múzeum a hazai olajipar közel nyolcvan évét öleli fel, és mutatja be. Kül- és beltéri munkaeszközök, tárgyak, dokumentumok jóvoltából. A szobrot dr. Pap Géza és dr. Szalóki István aranydiplomás bányageológus mérnökök avatták fel. Tóth Ferenc munkásságból pedig kiállítás is nyílt az egyik bemutatóteremben. Ezt dr. Szabó György TDE ügyvezető ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Mint fogalmazott: Tóth Ferenc már kamaszként (1943-ban) Budafára került a MAORT-hoz. A háború után Lovásziban dolgozott, majd 1951-től a nagylengyeli üzem igazgatója lett. Ennek székhelye Gellénházán volt. A múzeumalapítás gyakorlatilag már ekkor megkezdődött, hiszen selejtezés közben mindig egy leendő múzeum gondolata lebegett az akkori igazgató, és stábja szeme előtt.

Az 1969. szeptember 27-én, akkor még mint Dunántúli Olajipari Múzeum néven megnyílt intézmény elmúlt 50 évét Tóth János igazgató elevenítette fel. „50 év, 50 kép” című előadásában régi fotográfiákat, plakátokat, sőt reklámul szolgáló, a múzeum logójával ellátott korabeli bőröndcímkéket is bemutatott. Azt is megtudtuk: a múzeum területén található neves geológus, Papp Simon és felesége sírja, nemzeti sírhely is egyúttal. Az előadást követően egy 14 tablóból álló kiállítás is nyílt a MOGIM történetéből. A fotókat és más értékes dokumentumokat bemutató tárlatot Kőrösi Tamás, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület főtitkára nyitotta meg.

Tóth János több ajándékot (emléklapot, emlékplakettet, a gellénháziak jóvoltából pedig egy 100 ezer forintos adományt) is kapott a résztvevőktől. A bázakerettyei kis olajtörténeti múzeumot működtető Szalai Géza vállalkozó és felesége pedig Papp Simontól származó tárgyakat (kardot, kalapácsot, térképet) is átadott az igazgatónak.