Ahogyan régen arattak

A Zalabaksai Hagyományőrző Kertbarátok csapatánál éppen a zsűri szemlézte a kepévé összehordott gabonát, és annak tövébe terített aratási ételeket.

– Bizony már 29. alkalommal vagyunk itt, a legelső versenyen még itt dolgoztam a novai tsz-ben – mondta érdeklődésünkre Berkes Józsefné. – Az aratás fáradságos munkájához szükség volt tápláló ennivalókra. A mezőre különféle lesütött húsokat, körözöttet, paprikát, hagymát, házi kenyeret, rétest, kalácsot, pogácsát vittek. Este otthon terített asztal várta az aratókat valamilyen levessel, a második fogást pedig a hazahozott maradékokból kínáltak fel. 

– Ebben a 29. évben egyetlen szomorú dolog van, hogy nagyon sokan kikoptak, a kaszakalapáló baksai fiúknak már nincsenek kihívóik. Jó lenne, ha fiatalok kedvet éreznének a hagyomány továbbviteléhez – fűzte hozzá a zalabaksaiak csapatát sok-sok éve erősítő kerkabarabási Pap Ferenc. – Tegnap kellett volna jönni, amikor ez a sok finomság készült. Az ételeket külön-külön főzték a tagok, a pereceket viszont közösen sütöttük. El is határoztuk, hogy máskor is csinálunk közös perecsütést csakúgy a magunk szórakozására.

– Mindig szívesen jövünk az aratónapra, az aratás mellett a kaszakalapálásban és a cséphadarós cséplőversenyben is megméretetjük magunkat. Sőt délután fel is lépünk, hiszen a dalolás sem maradhat el – szólt hozzá Németh Ferencné, aki az általa készített kakaós kuglóf receptjét is megosztotta velünk.

Az Újvári Katalin által vezetett Lakhegyi Daloskör szintén fellépett délután, aratódal-repertoárjukat a kepe tövében is előadtak. Budai Józsefné úgy vélekedett, ők nem hagyományápolásnak tartják az aratónapot, inkább tiszteletadásnak a régi korok embereinek. Minden évben kapnak valamilyen díjat, helyezésekkel is büszkélkedhetnek, de számukra az a legnagyobb elismerés, hogy itt lehetnek, és jól érezhetik magukat. Daloskörük igazán összetartó csapat, a tagok önzetlenül áldozzák fel szabadidejüket a helyi és más települési rendezvények kedvére.

– Nagyon fáradságos munka volt, mindegy hány fok volt, menni kellett aratni. Aztán meg lehetett csépelni, a cséplőgép házról házra járt – idézte fel emlékeit Gyalog Lászlóné. A Becsvölgyei Aratóbanda tagjai nehézsége ellenére szép dolognak tartják a kézi aratást, annak hagyományának felidézését. Az idei még csak az ötödik részvételük, de már értek el második helyezést, fűzte hozzá Kocsis Zsuzsanna.

A 29. Göcseji Aratónapokon 14 csapat vett részt, közte két új társaság Felsőrajkról valamint Alsórajkról – tudtuk meg Lendvai Jenőné polgármestertől. Nova önkormányzata a 30 éves jubileum előtt álló rendezvényt ismét önerőből valósította meg, változatos kulturális, szórakoztató és sportprogramokkal várva mind három nap az érdeklődőket.