Zala, a méhek terített asztala

A tárlat Dél-Zala, Zala és a szomszédos somogyi területek népi méhtartására vonatkozó tárgyi és szellemi emlékeit mutatja be. Zala megye méhészete napjainkig az egyik legjelentősebb Magyarországon. A nagykanizsai és a keszthelyi múzeumok közös tárlatának alapját a dr. Kerecsényi Edit néprajzi és honismereti kutató által gyűjtött tárgyi, adattári és fotótári anyagok, valamint az ezek által inspirált további kutatások és publikációk eredményei adták. Mindezt a Balatoni Múzeum gyűjteményeinek legérdekesebb darabjaival, régi fényképekkel, enteriőr-részletekkel kiegészítve. A kiállítás színesen és életszerűen mutatja be a Dél-Dunántúl népi méhészetét a középkortól napjainkig.

A nyitóünnepségen mondott köszöntőjében Havasi Bálint, a Balatoni Múzeum igazgatója utalt arra a tényre, hogy méhek nélkül nem lenne élet a földön. Az intézmény vezetője kimentette a távolmaradása miatt hiányzó Száraz Csillát, a Thúry György Múzeum igazgatóját, akinek köszöntő levelét Gyanó Szilvia etnográfus, a kiállítás kurátora olvasta föl. A levélben szó esett a sokszínű, több korosztályt is megérintő, a turisták számára is érdekes, együttműködésből létrejött tárlat összefoglalásáról. A kiállítást dr. Szabó István, a Pannon Egyetem Georgikon Karának nyugalmazott Professor emeritusa nyitotta meg. A Niklai Szent Ambrus Mézlovagrend valamint Takács Szilvia, a múzeum versmondó kör vezetőjének közreműködésével tartott rendezvényen a szakember a méhészeket barátságos embereknek mondta, akik minden helyzetre megoldást találnak.