Hogyan lesz párkapcsolatból szövetség?

A családi ügyért közösen lehet tenni

- Ma a párkapcsolat nagyon laza dolog. Azt mondjuk kihűlt, szétesett. Mintha mi ott sem lettünk volna. A házasságok 50 százaléka, az élettársi kapcsolatok nagy része is válással végződik. Hogyan lehet ezt a kapcsolatot olyan szövetséggé formálni, ami kibírja a viharokat – tette fel a kérdést Bedő Imre, a válasz kifejtésére majdnem két órát szánt. 

Először is visszatekintett a hagyományos, falusi kultúrára. Az udvarlási, lánykérési, menyegzői szokásokra. Majd ezek mellé felsorakoztatta a városi lét hasonló, de nem megalapozott szituációit. Bizony, így elgondolkodtató volt sok momentum és magyarázat is arra, manapság miért olyan nehéz terep ez az életben. 

Bedő Imre

- Az első generáció, amely a városba költözött és egész nap a családjától távol, a gyárban dolgozott, még nem is sejtette mit ad fel. Nem volt erről tapasztalata. De mi már érezzük, hogy baj van – majd bőséges példákat hozott. Többek között a magjukat mindenfelé hintő férfiakat, a falusi társadalom peremre szorította. Ma pedig ez az egykor elítélt, legalja viselkedés a divat, mely erkölcsi szintre a nőket is próbálják lealacsonyítani. – A hagyományos életben 20 éves korra mindenkinek biztos tudása volt arról, hogy mik a heti teendők, mi az év munkafolyamata, szokásrendje. Mindenki tette a dolgát, az apától, anyától örökölte a mesterségét. A nők a házon belül, a férfiak azon kívül voltak a főnökök. Házasodni falun belül igyekeztek, mert ott mindenki ismerte a másikat. Tudta milyen családból származik, mik a jellemzői, mi várható. Mert jó dolog a szerelem, de elmúlik másfél év után. Kicsit ésszel is fel kell mérni, hogy ki az, akit házastársamul választok. A város káprázata, hogy olyan sok ember él ott. De valójában, azok, akiket nagyjából ismerünk 100 ember. Párkereséskor tehát vadidegenek próbálkoznak egymással. 

Megoldást is kínált az előadó arra, hogy a párkapcsolat vagy pár kapcsolat helyett hogyan legyen házastársi szövetség. 

- A családalapítás a férfi döntése. Ő adja ehhez a stabilitást, melyet semmilyen külső körülmény nem ingat meg és ő választ ehhez megfelelő nőt, aki vagy igent vagy nemet mond a felkérésre. A férfiak tudják, hogy ilyenkor kezdődik az igazi életük. És nem pedig véget ér az, ahogy azt manapság beállítani próbálják. Régen nem volt cél a nyaralás, a 4 évenkénti autó csere, hanem a következő év túlélése a családdal. Mindenkinek megvoltak a feladatai, amit egymás látótávolságán belül végeztek, bizalmat keltve ezzel a másikban. Ma mindenki az otthonától távol dolgozik és amikor hazaér fáradtan az otthoni életet egyfajta wellness-nek képzeli. Így persze csak zavarják őt a többiek a pihenésben. De valójában a házimunka ma az egyetlen terület, ahol egymás látóterében, a családi ügyért közösen lehet tenni, erősítve ezzel a kapcsolatot. Nem kell beosztani, hogy mi a női és mi a férfi feladat. Munka van napról napra, amit közösen kell megoldani. Ez erősíti a szövetséget. A másik iránti elköteleződés, ahogy a szó gyöke is mondja, egy kötél. Amikor én magam válok kötéllé, aki megtartja a másikat és a családot. Én vagyok a kötél, de nem köt gúzsba, hanem miattam marad meg a másik, nem viszi el semmi. És innét nem kérdés, ami egyébként gyakran gyötör bennünket, hogy mi értelme van az életnek.