Itt kávéztak ők - Nyáry Krisztián ismét Zalaegerszegen

A kávéházban meleg volt és fény

A szerzővel Karáth Anita költő, tanár beszélgetett, ám előtte Nyáry Krisztián egy rövid beszéddel megnyitotta a zalai megyeszékhely idei könyvhetét. Mint felidézte: hazánkban több mint 500 éves múltra tekint vissza az első nyomtatott könyv megjelenése és a könyvnyomtatás kezdete. Az azóta eltelt évszázadok során szinte mindig volt valami káosz a nyomtatás; a könyv- és lapkiadás körül.

A szerzővel Karáth Anita beszélgetett

Mindig volt olyan időszak, amikor magas papírárakkal, cenzúrával, vagy olyan politikusokkal kellett szembenézni, akik meg akarták mondani, hogy mi jelenjen meg. Ez a több mint 500 esztendő tehát a folyamatos bizonytalanságról szól, és ez már így is marad – fogalmazott. Hiába azonban a sok vészjósló hang, a Guttenberg-galaxisnak még sincs vége. Az író kijelentette: ő nem hisz a könyvnyomtatás végében. Már a rádió, televízió megjelenésekor is kongatták a vészharangot, mindez csak fokozódott az Internet, az e-könyvek és a social media megjelenésekor. Most meg a mesterséges intelligenciában látjuk a mumust. Szerinte azonban utóbbi is csak egy eszköz, nyomtatott könyv pedig a jövőben is lesz. Ő személy szerint a „természetes butaságtól” jobban tart, mint a mesterséges intelligenciától.

Nyáry Krisztián

Persze az tény, hogy az olvasók, szépirodalmat olvasók száma fokozatosan csökken, ám Magyarországon még mindig van egy erős tábor, melynek tagjai akár évi 30 könyvet is elolvasnak. Jobbára nőkről van szó. A lakosságnak 13-15 százaléka stabil olvasó, és ezzel a számmal sok európai országot megelőzünk.

A találkozó során az „Itt kávéztak ők - Írók, művészek és kávéházaik” című legújabb – novemberben megjelent – kötetéről elmondta: az előző könyveitől eltérően most nem életrajzokat mutat be, hanem budapesti irodalmi kávéházakat. Olyan helyszíneket, ahová nagy számban jártak írók, költők, és nyomot hagytak a hazai irodalmi életben. 

A kávéház-tulajdonosok üzletett láttak az írókban, annak ellenére, hogy a művészek nem fogyasztottak sokat

A beszélgetés alatt kiderült, a 19-20. században azért jártak a művészek kávéházakba, mert ott egyszerűen jobb volt lenni, mint otthon. A hirtelen jött urbanizáció ugyanis rossz minőségű bérlakásokat eredményezett, melyekben a pici, dohos, hideg és sötét szobák nem voltak alkalmasak arra, hogy az írók társasági életet éljenek és információhoz jussanak. A kávéházban ezzel szemben meleg volt és fény. Sok vendéglátóhely tulajdonosa jó üzletet látott az írókban, hiszen ezekben az évtizedekben a művészek afféle celebnek számítottak. Ha ők nem is engedhették meg maguknak, hogy sok pénzt költsenek, személyiségük, hírnevük bevonzott egy olyan réteget is a kávéházba, akik bőségesen fogyasztottak. Így sok esetben egy kávéház-tulajdonosnak megérte, ha írókat fogad be.

Az est során szóba került Mikszáth Kálmán, Molnár Ferenc, Ady Endre (bár ő inkább kocsmákban múlatta az időt), valamint Karinthy Frigyes és köre is. Megelevenedett a Hadik, a New York, a Central és a Bristol világa. Persze az is kiderült, hogy nemcsak a művészeknek, hanem szinte minden szakmának megvolt a maga vendéglátóhelye. Még a „pénzért bérelhető hamis tanuknak” is - amennyiben ez foglalkozásnak tekinthető.

Az est dedikálással zárult

Bár a kávéházak korszaka lejárt, Nyáry Krisztián könyvének egyik fő üzenete az, hogy az egykori művész vendégsereg öröksége ma is velünk él. A néhai törzshelyek történetében ott rejlik a magyar irodalom története is. De a könyv a társaságok mindennapjait és vitáikat, az egyes szerzők alkotási folyamatait és szórakozási szokásaikat is megvilágítja. Történeti hitelességgel ám olvasmányos, könnyed stílusban.