Díjeső, új örökös tagok és vers Czegő Teréznek

Évadzáró a Hevesi Sándor Színházban

A nézők kezdenek visszatérni a színházba, ami jó hír. A bérletesek és a látogatók száma azonban még így is messze elmarad a Covid előtti időszakhoz képest – mondta az igazgató. Idén 160 előadást játszottak, 5742 volt az eladott bérletek száma (a járvány előtt ez a szám elérte a 11 ezret), az összes nézőszám ebben az évadban több mint 38 ezer fő volt (2019-ben meghaladta a 69 ezret). Besenczi Árpád szerint az a cél, hogy estéről estére megtöltsék a nézőteret, és újra elérjék a 2019-es számokat. Hozzátette: egy vidéki népszínházban sokszor nehéz a különböző igényeket kielégíteni, és az elvárásoknak megfelelni. Éppen ezért már évek óta azt a stratégiát követik, hogy minden évadban játszanak kötelező olvasmányokat,  magyar szerzők műveit, nagy történelmi pillanatokat megelevenítő műveket, csakúgy mint zenés darabokat és vígjátékokat. 

Az új örökös tagok: Ecsedi Erzsébet, Wellmann György és Czegő Teréz

A legtöbb néző a Jókai művéből készült A kőszívű ember fiai című színművet látta, ezt követte a népszerű musical, A fejedelem, és az Érettségi című vígjáték. A király beszéde és benne Urházy Gábor László alakítása pedig igazi közönsiker volt.

Az igazgató azt is jelezte, hogy a jövő évad költségvetése szűkös lesz, de mindent igyekeznek megtenni a zökkenőmentes működés érdekében. A nyári szünet után augusztus végén kezdődik meg a munka, mégpedig a Tanú című vígjáték olvasópróbáival. Szeptember 30-án ez lesz az évad nyitóelőadása is a negyvenedik születésnapját ünneplő társulatnak.

A színház munkatársait Vigh László országgyűlési képviselő is köszöntötte, aki különdíjat adott át Welmann György színművésznek, az elmúlt ötven év kiemelkedő munkájáért.

Díjeső a társulati ülésen

A társulati ülés díjesővel zárult, és három új örökös tagot is választott a társulat: Ecsedi Erzsébet (Pap Lujza méltatta), Welmann György (Farkas Ignác köszöntötte) és Czegő Teréz (Urházy Gábor László szedte tréfás rímbe érdemeit és pályafutását) érdemelte ki a címet. A hagyományokhoz híven a Színházbarát Kör is osztott ki díjat, melyet Urházy Gábor László vehetett át, de ő kapta a Siklósi Vilmos és Siklósi Judit által alapított közönségdíjat is. A Buday Mihály festőművész által létrehozott, vizualitásért járó Buday Art-díjat Gibárti Tibor vehette át.

Besenczi Árpád is több színészt jutalmazott. Az idei évad Cserebogár-díját és Terminátor-díját Helvaci Ersan David kapta. A műszaknak járó Aranydeszka díjat Gombos Sándor kelléktár-vezető, a Pro Teatro-díjat pedig Rákosa Tibor vehette át. Az idei Nívódíjas Pap Lujza, a Máriáss-díjas Urházy Gábor László lett. A Forgách-gyűrű pedig Gombos Sándorhoz vándorolt.

A Színházbarát Kör Urházy Gábor Lászlóval

Az ülést követően Iványi Ildikó, a Színházbarát Kör vezetője lapunknak elmondta: nem véletlen, hogy ők is, és a színház is többszörösen jutalmazta Urházy Gábor László munkáját. Húsz éve van a társulatnál, sokáig főleg karakterszerepekben láttuk, de egyre inkább főszerepekben is megmutatta magát. Idén A király beszédében nyújtott alakításáért jutalmazták, annál is inkább, mert a „dadogós” szerephez még szakemberekkel is konzultált, hogy minél hitelesebb legyen. Siklósi Judit mindehhez hozzátette: öt évvel ezelőtt már átadták egyszer a közönségdíjat Urházynak. Ezt követően vele indult el a Művészbejáró című beszélgetés-sorozat az akkor még működő Orgona presszóban.

Vers Czegő Teréznek (írta: Urházy Gábor László)

Ódákat zengenek róla a Kárpátok,
hogy miért, azt mindjárt Ti is hallhatjátok.

Kilenc testvér közül, hogy hányadik lehetett,
a büfébe’ s a klubba’ már hallottuk eleget.

Néptáncolt a drágám, sőt néha tornázott!
Tehénhajtás közben a Gyimesben elázott,

szegény volt a család, nem éltek gazdagon,
puliszka s pityóka sem volt mindig asztalon.

Interneten kiskoráról nem találtam semmit,
úgyhogy e korszakról csupán csak ennyit...

Dehogy megmaradjon az ünnepély s a varázs,
jöjjön hát részemről a felmagasztalás!

Tudom, hogy versben ez tőlem kicsit merész,
de mégis megpróbálnám, kedves Czegő Teréz!

Ötvenkét év fenn a deszkán, tudod, az nem kevés.
Annyi minden történt, hogy rászállt a feledés.

A vásárhelyi főiskolán végeztél – már régen,
azóta egy újabb csillag ragyog fent az égen.

Fantasztikus művészeted töretlenül vágtat,
pár éve már átvetted az aranydiplomádat.

Több kortársad éjszakánként irigykedve sírhat,
hogy  ’tizenyolcban megkaptad a Gobbi Hilda-díjat.

Tizenötév Temesváron, három évig Csabán,
harmincöt év Egerszegen, - meddig maradsz anyám?!

Higgyétek el, hogyha ejsze’, egyszer el is menne,
A büszkeség s a székely virtus mindig ott lesz benne.

Annyi mindent játszottál az évek alatt Teréz,
felsorolni mind e versben iszonyúan nehéz.

Megpróbálom azért nektek, röviden, velősen,
az írót s a szerepet most keverem erősen.

Oroszlánként láttalak én először ketrecbe’,
Te voltál a Landorhegyi óvoda kedvence!

Voltál Te már Cecília, Köményné és Anya,
a Villa Negrában Banyikné, a nagymellű banya.

Török néni, Stefánia, Palivecné, Zsóka,
A Tartuffe-ben Dorine, a Padlásban Mamóka,

Pigmalion Elizája, aztán megint Banya,
Liliomban Hollunderné, voltál Rocher Clara,

Gül babában Zulejkaként a könnyek megeredtek.
Elizabeth Proctorként majdnem megégettek.

Rossz hírű nőt is játszottál Kőszegen - de minek?
Sok darabban voltál szexi, bejössz mindenkinek!

Ha valamit kihagyok, úgy megsértelek vérig,
de nem ülhetünk kedves Teréz itt hajnali négyig.

Azt hiszem én most megállnék itt ezen a ponton,
nekem mindig Te maradsz az Asszony a fronton!

„Mostanában költözik, így ideges és harap,
a színészházban nem fért el a százhuszonöt kalap...”

Összegezve ötven évnek művészetét s báját,
azt kívánom neked Teréz: húzd tovább a gályát!

Köszönjük a szereteted, s mindazt amit adtál,
Főleg azt, hogy töretlenül önmagad maradtál.

Mondataim zöme túlzás, a szóhasználat merész,
befejezem mert már kínos... Isten áldjon Teréz!