Reflexesnek lenni életforma volt

A Volt egyszer egy… Reflex Színpad című kötetről a szerző lapunknak elmondta: barátai, kollégái – köztük Zalán Tibor író is – már régóta győzködték, hogy írja meg visszaemlékezéseit, így született meg végül az összefoglaló kiadvány. „Reflexesnek” lenni egy életforma volt annak idején: hittek benne, hogy a művészet képes szembe menni bizonyos társadalmi/politikai folyamatokkal. Nem véletlen, hogy a kezdeti években több előadásukat be is tiltották – mesélte a rendező. A szerző elsősorban arra törekedett, hogy a kötetben ezt a „Reflexes mentalitást” mutassa be, s ne az együttes kronologikus történetét tárja az olvasók elé, afféle szakdolgozati stílusban. 

Kötetben a legendás társulat története

A Reflex Színpad először a mai színház épületében, vagyis az akkori Megyei Művelődési Központban kapott helyet, majd a Móricz Zsigmond Művelődési Házat vették birtokba. A társulat fel is újította a belső tereket: modern színpadtechnikával, nézőtérrel látták el az intézményt.

Merő Béla úgy látja, hogy a Reflexnek két nagy korszaka volt: a Hevesi Sándor Színház megalakulása előtti, és az azt követő időszak. A szocializmus évtizedeiben az avantgárd színházaknak országszerte is nagyon fontos kulturális, társadalmi és közösségformáló szerepük volt, főleg olyan településeken, ahol nem volt állandó társulat. Amatőr művészek, professzionális előadásokat hoztak létre; melyek a legtöbb esetben egészen más szemléletet képviseltek, mint amit a hivatalos kultúrpolitika elvárt.

A rendező hozzátette: a 80-as években a Hevesi Sándor Színházzal nem vetélytársak, hanem partnerek lettek, hiszen Ruszt József színházalapító rendezővel hasonló nézeteket vallottak, így egymást erősítették. A Ruszt által is preferált színházi nevelést, és beavató színházi programot még a Reflex kezdte el a 70-es években Zalaegerszegen, aminek híre ment az országban. Ruszt pedig örömmel jött egy olyan városba, ahol már működött efféle színházi kísérlet, és adott volt egy ezt befogadni képes közönség, amire aztán lehetett építkezni. Merő Béla szerint a Reflex hetvenes évekbeli szerepvállalása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Ruszttal indulhatott el az állandó színház a városban. Persze az amatőr társulatot ez némiképp új helyzet elé állította, de párhuzamosan tudott működni a két intézmény egymás mellett.

A frissen megjelent kötet – mely a Pannon Tükör Könyvek sorozat részeként látott napvilágot – számos, a fentiekhez hasonló kulturális érdekességet és színházi kulisszatitkot tár az olvasók elé az említett évtizedekből. A könyv hivatalos bemutatójára szeptember 11-én kerül sor a VMK Cafféban, melyre mindenkit szeretettel várnak.

Merő Béla azt is elárulta: a Reflexesek egy ideje újra összejárnak, sőt azt tervezik, hogy ismét színpadra állnak. Februárra szeretnének összehozni egy kiállítással egybekötött színházi estet.