Színes "újvilági” képek

Frimmel-kiállítás a zsinagógában

A képzőművész – mint azt dr. Gyimesi Endre polgármester is felelevenítette a tárlatnyitón – a megye első reklámgrafikusának számított a ’80-as években. Sokáig a Zalai Nyomda számára készített reklámgrafikai terveket. 1988-tól aztán szabad foglalkozású grafikus lett, s műtermét főleg a rézkarc és rézmetszés különböző eljárásaihoz rendezte be.

Régebbi művei inkább absztrakt alkotások voltak. Ahogy saját munkáit jellemzi: olyan motívumokkal dolgozott, melyeknél a képi kontextus kétségessé tette a felismerhetőséget, vagyis az ábrázoló és az absztrakt művészet határán mozogtak. Az utóbbi évtizedben viszont realistán ábrázolt motívumok, jelenetek kerülnek egymás mellé. Első ránézésre önkényes elrendezésben, ám éppen az egyes részek, részletek látszólagos különbözősége adja a képek jellegzetes feszültségét.

Frimmel Gyulára gondolva, könnyen Dürer: Melankólia című képére asszociál az ember. A gondolattársításnak persze nincs köze semmiféle búskomorsághoz, se vérmérséklethez. Talán a misztikum és a mértani precizitás egysége, valamint a metszetek ikonográfiai sokrétűsége ad erre okot.

Ahogy Gábriel József festőművész is utalt rá a kiállítást megnyitva: Frimmel művészetében a régi elődök tisztelete éppúgy ott van, mint a torzításra való hajlandóság. Ettől lesz „modern mester”. Mindig tud újat alkotni, mást mondani, vagy éppen az új világ – vagy Újvilág – felé nyitni (hiszen egyik alkotásának címe éppen ez).

Merre is van ez? – tette fel a kérdést Gábriel. Az említett mű szürrealisztikus alkotói módszere egyfajta esély a továbbgondolkodásra. Az elmúlt években grafikáinak technikája szélesebb spektrumú lett; művei kiszínesedtek.  A gondolatgazdagság, költőiség azonban változatlan.

A korábbi absztrakt elemekhez képest viszont előretörtek az emberi figurák, fák és épületelemek. Vagy éppen a „távoli tájak”, „magas falak” és „ismeretlen birtokok”, melyek nemcsak gondolati elvágyódást vagy korlátot, hanem egyfajta titkos, buja vágyat is sugallnak. Mint mikor valami fel nem fedezett terület (vagy test?) iránt érez vágyakozást valaki.  Ez a vágy azonban nem késztet agresszív tettekre, sem magamutogatásra; marad inkább a csendes szemlélődés és az élénk fantáziálás.

Annál is inkább mert Frimmel Gyula maga sem egy hivalkodó, harsány típus. Visszahúzódó, szerény, mély érzésű személyiség, aki (ön)arcképét is mindig palástolja: vagy egy nagy turbánnal, vagy túlméretezett bajusszal és absztrakt elemekkel határolva önmaga vonásait.