A menekültekre emlékeztek

Az ünnepség Kiss László esperes és Dansiewicz Pawel karmelita atya által celebrált szentmisével kezdődött a Szentlélek-templomban, majd a városháza dísztermében folytatódott. Cséby Géza, író, költő, műfordító beszédében visszaidézte a németek és szovjetek által lerohant ország és menekültjeinek megpróbáltatásait, és emlékeztetett a segítségnyújtás történelmi jelentőségére, annak helyi vonatkozásaira.

A Teleki Pál utasítására megvalósult 1939-es határmegnyitást követően, mintegy száznegyven katonai és több mint száztíz polgári menedéktábor létesült országszerte. Hévízen, a nagykanizsai tábor bezárása után, ha rövid ideig is működött, szintén volt ilyen létesítmény, illetve elemi iskola is.

Ez utóbbi Keszthelyen is, ahol szintén kiemelkedő jelentőségű volt. Keszthelyen az édesanyja révén lengyel gyökerű Festetics Györgyné hercegasszony segített a menekülteknek, akiknek azon kívül, hogy anyanyelven taníthatták gyermekeiket, sokan munkát és megélhetést biztosítottak a térségben.

Utalt a Magyar Vöröskereszt elnökének, Habsburg Györgynek közelmúltbeli hévízi beszédére, amelyben kiemelte 1956 idejében lengyelek tízezrei segítették a magyar ügyet, és Lengyelország példaértékű segély felajánlásait, mikor kétszerannyi segélyt juttatott el Magyarországra – gyógyszert, pénz, élelmet –, mint az egész világ együttesen, vért pedig kizárólag a lengyelektől kapott az ország.