Huncutság és a szürke árnyalatai

Két világ, két teremben; elsőre mintha nem is lenne hasonlóság a két alkotó között – fogalmazott a Lehota János. A "Generációk" címet ő sokkal inkább a "nézőpontokkal" helyettesítené, mert mint mondta: a két Ludvig szemléletében, az alapokban, a csírában rejlik a hasonlóság.

Ludvig Dániel munkái inkább plasztikusak, epigrammaszerűek, ám alakjaiban ott van a huncutság is. Ő még hisz, amit a gyerekek, hogy a köveken lévő minták, repedések, vonalak egy macska-alakot rejtenek. Ludvig Zoltán sokkal inkább lírai alkat, a belső világot próbálja feltárni. Mindig megy előre, az égbe, a végtelenbe tekint. A világ azonban nem végcél, hanem lehetőség számára: mi hozható ki egy csírából, egy magból, vagy a szürkéből. Hány alakzatra, hány árnyalatra bonthatók? Ludvig Zoltán képein a szürke nem rusnyaság, vagy renyheség, hanem lehetőség; bármi alakulhat belőle.

Ludvig Zoltán és Ludvig Dániel is grafikusként, sőt reklámgrafikusként kezdték pályájukat, innen kanyarodtak a festészet felé, nem feledve a grafikai hagyományokat. Az idősebb Ludvig 1999 óta vezeti Nagykanizsán a nemzetközi művésztelepet, melynek szervezésébe már jó ideje fia is bekapcsolódott.

A két Ludvig tárlata október 9-ig látogatható.