Medúzák

Keren eltöri a lábát az esküvőjén, ezért kénytelen elhalasztani Karib-szigeti nászútját. A tengerből előbukkan egy furcsa kislány és árnyékként követi Batyát. A nő, szárnyai alá veszi a kislányt és ezáltal teljesen megváltozik az élete. Joy, a Fülöp-szigetekről származó szobalány, egy csökönyös, öreg nőnél dolgozik és akaratlanul is segít neki megtalálni a hangot lányával. A több szálon futó cselekmény az emberi lét darabkáiból áll össze: üzenetek egy palackból a képtelenség határán. Egy kusza világ ábrázolása, melyben mindenki úgy boldogul, ahogy tud, szeretetre vágyik és arra, hogy legyen valami, amire emlékezhet, vagy amit elfelejthet. Ilyen az élet Tel-Avivban…
A szerzők:
Egyaránt társak az életben és a munkában. Etgar és Shira az izraeli művészvilág szabad szellemiségű alkotói.
Etgar Keret:
1967-ben született, a legnépszerűbb fiatal izraeli író. Könyvei nemzetközileg is elismertek és számos írását, melyeket huszonnégy nyelven adtak ki, alkalmazták színpadra vagy filmvászonra. 1998-ban elnyerte a miniszterelnök irodalmi díját, 2007-ben pedig az L.A. Times és a Boston Phoenix neki adományozta az egyik legjobb könyvért járó díjat. Első rövidfilmje, a „Skin Deep” (1996) számos díjat nyert különböző nemzetközi filmfesztiválokon és 1996-ben megkapta az izraeli Oszkár-díjat.
Shira Geffen:
1971-ben született, a Medúza szövegkönyvírója és társrendezője, az egyik legkreatívabb kortárs izraeli művész. Különösen elismertek a gyerekkönyvei, illetve a színpadi rendezései, mind Izraelben, mind külföldön.
 
A szerzők a filmről:
Izraeli alkotók vagyunk, életünk jelentős részét Tel-Avivban töltöttük. Ezért logikus választásnak tűnt, hogy a tenger legyen első nagyjátékfilmünk főszereplője. Izrael jelene oly áthatolhatatlan, oly mértékben telítődött erőszakkal, gyanakvással és ideológiai türelmetlenséggel, hogy sok izraeli számára a tenger jelenti a menedéket, a biztonságot és a megnyugvást. A tenger szabad és ez az egyetlen hely Izraelben, ahol az ember önmaga lehet és nem befolyásolják olyan dolgok, mint útlevél, vagy társadalmi helyzet.
A filmben több történet fut párhuzamosan. A tenger a közös nevezője ezeknek a történeteknek, közös tudatalatti, olyan tér, melyben a szereplők szembenézhetnek önmagukkal. A cselekmény főbb szálai mind ugyanannak a létnek a különböző aspektusait láttatják: más-más oldalról mutatják be azt a mindenen eluralkodó egzisztenciális magányt, melyet át meg átjár a vonzalom és a kommunikáció egyoldalú igénye.
A szereplőknek szükségük van egyfajta közegre, melynek segítségével kifejezhetik és átadhatják érzelmeiket. Malika megöleli Joyt, külföldi származású honfitársát, hogy ez által kerüljön közelebb lányához, Galiához. Michael egy olyan búcsúlevél révén ébred rá menyasszonyának vágyaira és igényeire, melyet egy idegen hagyott hátra, akivel épp csak futólag találkozott egy szállodában. Batya egy elveszett gyermek közbenjárásával válik képessé arra, hogy szembenézzen múltjával, miután találkoznak a tengerparton.
A helyszín Tel-Aviv, de nem a hétköznapi, mindnyájunk által ismert Tel-Aviv. Gondosan ügyeltünk rá, hogy ne úgy láttassuk a várost, ahogyan azt az izraeli filmek túlnyomó többségében szokták.
Egy palackbazárt hajóhoz hasonlóan, mi is kiforgattuk sarkaiból ezt a túlontúl ismerős várost és új környezetbe helyeztük, hogy új érzelmi paraméterekkel ruházhassuk fel.
A szereplők azt hiszik, ők saját sorsuk kovácsai. Valójában azonban medúza módjára sodródnak, semmi hatalmuk nincs saját életük alakulása felett, kényük-kedvük szerint dobálják őket holmi titokzatos, tengeralatti áramlatok, melyek eredete igen távoli, vagy valamilyen tragikus, vagy épp hogy túlságosan is sablonos, réges-régi eseményben keresendő.
A végén néhányuknak sikerül legyőzni az életüket meghatározó erőket.
Utat vágnak maguknak a vízhez. És, ha csak egy pillanatra is, de sikerül felegyenesedve állniuk egy helyen, ami tündöklő és igaz… és telve van reménnyel.
Díjak:        Cannes 2007: Legjobb forgatókönyv
Cannes 2007: Arany Kamera díj
Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány