Álcaháló az objektumokon

Légoltalmi intézkedések a zalai olajmezőkön

A tárgyaláson az iparügyi minisztérium képviseletében Tassonyi Ernő miniszteri tanácsos és Albrecht Géza gépészmérnök, míg a MAORT részéről Dr. Papp Simon m. kir. bányaügyi főtanácsos és Benedek Ferenc bányamérnök üzemvezető volt jelen.
A tanácskozás és az azzal egybekötött szemle után több védelmi intézkedést javasoltak a biztonság fokozása érdekében a szakemberek.

A termelő kutak védelmének biztosítása érdekében a kútfejszerelvények (karácsonyfa) fölé minimum 10–15 cm átmérőjű fából készített építmény felépítését javasolták, amelyet földtakaróval kívántak eltakarni. Ez a munka végül a következő évtől kezdődően indult meg, s az eredeti javaslatoktól eltérően jóval erősebb védelmi építményt alakítottak ki a MAORT mérnökei a kutak védelmére, amelynek műszaki leírását Benedek Ferenc készítette el:

 „A kutaknak légoltalmi szempontból való befödése sok gondot okozott, s hosszas megfontolás után az 1. sz. rajzon feltüntetett megoldás mutatkozott legkedvezőbbnek. A pince alapszelvényének megfelelő téglafalat emeltünk, erre 3-4 gerendát fektettünk s a pince teljes területét 2“-os pallóval befedtük.

Erre mintegy 1 m vastagon földet hantoltunk. A téglafal magassága a karácsonyfa magassága szerint változott, hogy elegendő manipulációs tér álljon rendelkezésünkre. A karácsonyfa fölé közvetlenül egy 10“-os csőből készült részben szellőzőnyílást, részben a fenéknyomásmérő szerkezet felszerelésére szükséges munkanyílást készítettünk.“

A BT-2-es tankállomás védelmének biztosítása érdekében javasolták a világítás csökkentett üzemmódban való használatát és a fénylő alumínium tartályok „zöldes barna katonai tábori színre“ való átfestését. Emellett az esetlegesen kifolyó olaj felfogásának céljára egy újabb árok elkészítését tartották szükségesnek, s jelezték, hogy növelni kell a haboltókészülékek számát.

A későbbiek során a tartályok védelme érdekében általános gyakorlattá vált a hazai olajiparban, hogy a becsapódó bombák repeszei ellen szilánkvédő falat építettek a tartályok köré, s álcázó hálóval is ellátták a veszélyeztetett objektumokat.

A tárgyalás résztvevői a fúrás alatti olajkutak védelme érdekében azt javasolták ekkor, hogy a fúrótornyok világítását csökkentett üzemmódban használják, emellett minden munkaterületen javasolták a megfelelő szilánkbiztos óvóhelyek kialakítását és a dolgozók gázálarccal való ellátását.

Emellett a vállalatnak meg kellett szerveznie tűzoltó, gáz és egészségügyi osztagát, másrészt gondoskodni kellett egyelőre csak Bázakerettyén egy légvédelmi riasztóról. E berendezés céljára a BT-2-es tankállomásnál levő gáz felhasználásával működtetett gázduda lett felhasználva, a későbbiekben a cég mindegyik telephelyén szükségessé vált egy légvédelmi riasztó üzembehelyezése..

A MAORT szakemberei a 40-es évek elején Bázakerettyén felépített gazolintelepet is az előírásoknak megfelelő légvédelmi műtárgyakkal látták el ugyanúgy, ahogy a cég mindenegyes újabb létesítményét is. Továbbá a MAORT mindenegyes telephelyén az országban jelentős óvóhelyépítkezésbe kezdett, hogy ezzel is növelje a vállalat dolgozóinak biztonságát. Ebben az időszakban kezdődött meg a vállalati légvédelmi figyelőszolgálat kialakítása és a Magyar Királyi Honvédség légvédelmi tüzér egységeinek az elhelyezése a cég telephelyein.

Az 1938-ban megkezdett légvédelmi építkezések és intézkedések ettől kezdve egészen 1945-ig a háború végéig folyamatosan napirenden voltak, s számos vita tárgyát képezte az is, hogy ki állja a költségeket, de ez mind másodlagossá vált, amikor az angolszász légierő gépei 1943 nyarától kezdve megkezdték átrepüléseiket Zala vármegye felett is, hogy rövidesen légitámadásokat is végrehajtsanak a legfontosabb hazai üzemek ellen, amelyek között a MAORT előkelő helyet foglalt el.