Gyertyagyújtás az Országépítő szobornál

Fischer Györgyre emlékeztek

Az alapítók nevében dr. Kocsis Gyula köszöntötte az egybegyűlteket. Mint fogalmazott: néhányan úgy érezték, hogy méltatlanul kevés figyelmet kap a művész belvárosban felállított István szobra, még augusztus 20-án sem szokás is itt megemlékezni. Lassan pedig maga az alkotó is feledésbe merül, ami nem lenne jó, ha megtörténne. Ezért határoztak úgy, hogy a szobrászművész születésnapján, november 5-én felidézik egy kicsit Fischer György alakját, munkásságát.

Matyovszky Márta ötletgazda, alapító hozzátette: 2002-ben, az Országépítő avatásakor készült egy csoportkép, melyen sokan szerepelnek azok közül, akiknek köszönhetően végül mégis köztérre kerülhetett az alkotás. A fotón látható például Tóth Józsefné is, aki a 2000-es évek elején nagy szerepet vállalt a szervezésben, a téglajegyek árusításában. Erzsike már egy ideje nem Zalaegerszegen él, ám sikerült felvenni vele a kapcsolatot. Személyesen ugyan most nem tudott jelen lenni, de Matyovszky Mártán keresztül jókívánságait és üdvözletét fejezte ki a Fischer-családnak, és az egybegyűlteknek.

A nyolc éve elhunyt szobrászművészről kollégája és barátja, Frimmel Gyula grafikusművész emlékezett meg a gyertyagyújtáson. Felhívva a figyelmet arra, hogy talán nem használtuk ki eléggé azt, hogy Zalaegerszegen él és dolgozik egy ilyen volumenű alkotóművész. Mint az az Országépítő szobron is jól látszik, Fischer sokszor máshogy fogalmazta meg a dolgokat, máshogy ragadta meg az egyes helyzetek lényegét, mint a többség. Az ő István-szobra ezért is teljesen más, mint a Millenniumra tucatszám készült királyábrázolások. Ez a mű ugyan viseli azokat a jellegzetes „fischeres” vonásokat, amiket megszoktunk tőle, de el is tér attól. Egy eszmét jelenít meg, s nem a figurára koncentrál: az alak hátra tekint, de előre mutat. Tudva, hogy honnan jött és hová tart.

Fischer – bár nem törekedett rá – mégis vonzotta az embereket; pályatársakat, ifjú alkotókat. Emiatt (bár már felnőtt fejjel került a városba) gyorsan kialakult a baráti köre. Olyan kisugárzása és műveltsége volt, hogy egész személyiségével tanított. Munkáiban pedig ott gyökeredzik az elmúlt korok műalkotásainak mély ismerete.

Frimmel Gyula szerint a mostani megemlékezés egyik fő üzenete az lehet, hogy figyeljünk egymásra, vegyük észre a közöttünk élő „fischereket”; vagyis a különleges tehetségeket!