A 80-as évek átmenet az analóg és a digitális kor között

     Szubjektív tárlatvezetés Káli Csabával a Göcseji Múzeumban

Az 1980-as évek egyes jelenségeinek történeti hátterén túl, ezúttal személyes benyomásait, emlékképeit- és tárgyait is megosztotta a hallgatósággal a történész. A kiállítás gyermekszoba enteriőrében, majd a lengyelpiacok világát bemutató résznél többek között arra világított rá, hogy az 1980-as évek abból a szempontból is izgalmas, hogy egy átmeneti kort jelentett az analóg- és a digitális világ között. A tárlaton látható egy Commodore 16-os számítógép, a hozzá kapcsolódó tartozékokkal, ami az évtized fiataljai számára az egyik legnagyobb újdonság volt. Bár, mint hozzátette, igazán menőnek az számított, akinek Commodore 64-ese volt.

Ha belegondolunk, ezeknek a számítógépeknek a kapacitása és memóriája töredéke volt annak, amit ma a zsebünkben lévő okostelefonok tudnak. A népszerű számítógépek és a még népszerűbb számítógépes játékok miatt akkoriban sokan kezdtek el érdeklődni a számítástechnika és a programozás iránt. Persze nem lett mindenkiből programozó, ahogy belőle sem. Felidézte, hogy ezekben az években még kazettáról kellett az egyes játékokat betölteni, még a floppy (hajlékonylemez) is csak az évtized végén terjedt el. Viszont ennek kisebbik változata ikonná vált, hiszen a ma is használatos „mentés gomb” jele ezt az eszközt idézi.

Kvarcóra és kvarcjáték a lengyelpiacról

A lengyelpiacok árukészletével kapcsolatban megemlítette a kvarcjátékokat, kvarcórákat (a „négygombos” még neki is megvan, el is hozta magával) és a zsebszámológépeket is, melyek már szintén a digitális kor előfutárai voltak. A szóban forgó piacokon viszonylag olcsón és jó minőségben lehetett ezekhez a cikkekhez hozzájutni. A lengyelpiacokat ugyanakkor gyakran ellenőrizték a rendőrök, mert működésükre nem volt jogszabály, igaz emiatt nem is nagyon tudtak velük mit kezdeni – fogalmazott. A történész arról is megemlékezett, hogy Zalaegerszegen az Eötvös utcában volt egy hanglemezbolt, ahol a bakeliteken, kazettákon kívül lehetett kvarcjátékokat is vásárolni.

A másként gondolkodóknak nem juthattak saját telefonhoz

Ha már a technikai eszközöknél tartunk, Káli Csaba a rendhagyó tárlatvezetésen a piros vezetékes telefonról is beszélt, ami az „értelmiségi család nappalijában” látható. Az 1980-as években a telefonnak több jelentésrétege is volt.  Többek között kapcsolatot jelentett a „felsőbb régiókba”, vagyis a fontosabb elvtársak felé. Ez segíthette az előbbre jutást, bizonyos ügyek (protekciós) elintézését. A történész megjegyezte: akkoriban nem volt egyszerű telefont igényelni, már az is nagy szó volt, ha valaki hosszú várakozás után kapott. Érdekességképpen megemlítette, hogy míg Magyarországon a politikai ellenzék tagjai nem számíthattak arra, hogy telefonhoz jutnak, addig Romániában pont fordított volt a helyzet. Akikről tudták, hogy nem a rendszer hívei, kaptak telefont, hiszen így lehallgathatták őket.

Az előadó családi példákon keresztül mesélt még a külföldi kiutazások nehézségeiről, szabályairól, a valutanyilatkozatról, majd a 80-as évek végének Gorenje-turizmusáról is. Az utóbbi jelenség már csak azért is vicces, mert ugyan „nyugatról” hoztuk be a portékát, de nem osztrák vagy német árucikkeket jelentett a márka, hanem egy Jugoszláv (szlovén) háztartásigép-gyártó vállalat termékeit.

”A bomlás virágai - Így éltünk a 80-as években” című kiállításban folytatódnak a tárlatvezetések. Legközelebb július 9-én Béres Katalin történész, a kiállítás kurátora tart vezetést. Július 22-én pedig Szálinger Balázs író-költő 80-as évekhez köthető szubjektív történeteit ismerhetik meg az érdeklődők.