Arcrekonstrukciók a hunoktól az Árpád-korig

„Attila örökösei”: archeogenetikai vándorkiállítás nyílt

Az „Attila örökösei: a hunoktól az Árpád-házig” című tárlat a Magyar Természettudományi Múzeumból indult „körutazásra”, célja pedig az, hogy embertani és archeogenetikai szempontból vizsgálja az említett történeti korszakokat.

Koponyák alapján készültek az arcrekonstrukciók

A kiállításnyitón Havasi Bálint, a Zalaegerszegi Múzeumok Igazgatóságának vezetője köszöntőjében elmondta: a Mindszentyneum immár harmadik alkalommal fogad vándorkiállítást a természettudományi múzeumból. A jégkorszak és a váci múmiák után most egy régészethez és természettudományhoz kapcsolódó anyagot mutatnak be. Az archeogenetika és az arcrekonstrukciók készítése egy izgalmas tudományterület, mely most a hunoktól kezdődően az Árpád-házi uralkodók koráig mutatja be a legújabb kutatási eredményeket; mégpedig a Kárpát-medence területére (az itt talált sírokra) koncentrálva.

Csengei Ágota, a Mindszentyneum vezetője hozzátette: az október 24-ig látogatható kiállítás a Kulturális és Innovációs Minisztérium által támogatott „1100 éve Európában, 20 éve az Unióban” című kulturális programsorozat keretein belül valósul meg, a Magyar Természettudományi Múzeum jóvoltából. Örülnek, hogy az együttműködésnek köszönhetően ismét egy izgalmas anyag látható Zalaegerszegen.

Havasi Bálint, Csengei Ágota, Bernert Zsolt és egy sírrekonstrukció a honfoglalás idejéből

A nyitórendezvényen Bernert Zsolt, a természettudományi múzeum igazgatója tartott tárlatvezetést. Kiemelte: 2019-ben született meg a kiállítás címe és koncepciója, ám azóta picit bővítettek is az anyagon, mert folyamatosan jönnek a friss kutatási eredmények. Az archeogenetikai kiállítással azokat a tudományos eredményeket szeretnék bemutatni, amik összeköthetik a hunokat, avarokat, honfoglalókat, besenyőket és Árpád-háziakat. Az összekötő kapcsot a Kárpát-medence és a lovas íjász harcmodor jelenti. A három keletről érkezett nép (hun, avar és magyar) nemcsak megtelepedett itt, hanem jelentősen befolyásolta a középkori Európa történetét.

A magyarság eredete már régóta vita tárgyát képezi a történészek, régészek körében, sőt bizonyos szempontból ketté is vált a szakma a téma kapcsán. Igazságot tenni nehéz, hiszen nagyon kevés írott forrás áll rendelkezésre, de talán pont a genetikai vizsgálatok adnak választ a felmerült kérdésekre – fogalmazott.

Bernert Zsolt tartott tárlatvezetést

Hozzátette: azt ma sem lehet egyértelműen eldönteni, hogy a hun eredet megállja-e a helyét. Az archeogenetika alapján a honfoglaláskori népességnek hun, szkíta és uráli öröksége is van, tehát lehet, hogy végül mindenkinek igaza lesz. Egyértelmű válasz pedig azért sincsen, mert nagy volt a népek keveredése. A hunok eredete ugyan Mongóliáig nyúlik vissza (ez a mongoloid arc több rekonstrukciókról is visszaköszön), ám hun birodalom nagy kiterjedésű volt, más népeket is magába foglalt. Így nem mindenki hun eredetű, aki hun kori. A honfoglaló magyarok pedig a hét (sőt annál is több) törzs szövetsége miatt eleve egy kevert nép volt a Kárpát-medencébe érkezéskor.

Hun férfi mongoloid vonásokkal

A tárlaton szó esik az avarokról és a besenyőkről is, valamint a hun kori koponyatorzításról és a honfoglalás kori koponyalékelésről. Ismerteti továbbá az arcrekonstrukció-készítés alapjait. Az újraalkotott arcok között megtalálható két Árpád-házi dinasztiából származó leszármazott, III. Béla király (1172–1196) és Béla macsói herceg arcmása is. Utóbbiról Buzár Ágota antropológus, a természettudományi múzeum igazgatóhelyettese elmondta: Béla herceget (aki apai ágon az orosz fejedelmi Rurik-családból származott) tragikus kegyetlenséggel gyilkolták meg 1272-ben. Koponyája hűen tükrözi a korabeli leírások alapján feltételezhető sérüléseit. Arcrekonstrukciója pedig újdonságnak számít.

Buzár Ágota Béla herceg (jobbról) történetét mesélte el

A tárlaton – egy kivételtől eltekintve – férfi koponyák és arcrekonstrukciók láthatók, mert a tárgyalt időszakban az apai leszármazás volt a hangsúlyos, főleg az uralkodó családok körében.