Egy régi népszámlálás margójára

Maradtak a szép emlékek (és az adatok)

A mostani népszámlálásra készülődve feltételezik, hogy egyre többen élnek majd az internetes önkitöltés lehetőségével, ahogy tették ezt már 2011-ben is. A digitalizáció itt is tért hódít, de hogy volt ez hajdanában? 

Magyarországon 1869-ben volt az első nép- és lakásszámlálás. 1880-tól igazodva a nemzetközi határozathoz, minden 0-ra végződő évben végzik az összeírásokat. 1900-tól indultak a képzések a számlálóbiztosoknak. 1920-tól vehettek részt a munkában „megfelelő műveltségű nők” is. 1930-ban először tettek kísérletet hazánkban az adatok gépi feldolgozására. A második világháború után, egy évvel előbbre hozták az 1950-ben esedékes népszámlálást, a háborús veszteségek és az ebből adódó elavult adatok, valamint a népvándorlás miatt. Ez volt az első gépi adatfeldolgozás, melyet a Központi Statisztikai Hivatal Népszámlálási osztályán centralizáltan végeztek. 

Halassy Árpádné, Éva néni

- A Szent Margit Rend által működtetett gimnázium elvégzése után el kellett döntenem, hogy tovább tanulok vagy dolgozni megyek. Ez utóbbit választottam. Akkoriban szóltak, hogy fiatalokat vesznek fel a népszámlálási adatok feldolgozáshoz. Jelentkeztem én is a KSH-hoz, fel is vettek – kezdi a visszaemlékezést Halassy Árpádné, Éva néni. – Az IBM cég akkoriban telepített Magyarországra adatfeldolgozó gépsort. A számlálóbiztosok által felvett adatokat kellett lyukkártyára átvinni. Ezzel dolgoztam én is. Ezek az információk a szortírozó gépsorhoz, majd a feldolgozó gépekre kerültek. Végül hatalmas leporellókra írták ki az anyagot. Ezután kezdődött a kézi ellenőrzés, ami elég hosszú folyamat volt. 

- Mekkorák voltak ezek a korabeli adatfeldolgozó eszközök?

- A lyukkártyás gép asztali volt. Nagy kattogó hanggal működött. Volt hangja amikor a műszakban többen dolgoztunk vele. Eleinte 3 műszakban folyt a munka. Zenére, hogy gyorsabban dolgozzunk. A cél volt, hogy minél előbb meglegyenek az adatok. Éppen ezért versenyt is hirdettek minden hónapban. Meg az óránkénti norma is elő volt írva. A nagy gépek pedig szobányi méretűek voltak. Csodálatos volt látni, ahogy dolgozott a gép, hallottuk, ahogy rakta az adatokat, végül papíron jött az a sok információ. Főleg a fiúkat vonzotta a gépi világ. Engem inkább az emberi oldal. De a legjobb barátnőm is a gépteremben dolgozott eleinte. A mai napig tartjuk a kapcsolatot telefonon. Aztán mindketten megindultunk a ranglétrán felfelé. 

- Akkor tartós munkaviszony lett ebből a népszámlálásból.

- Hamar kiemeltek. Először csoportvezető lettem, aztán műszakvezető, végül osztályvezető. Már csak ellenőrizni jártam le a gépterembe, ahol egykor csodáltam az adatfeldolgozást. 

- Nem is akart más pályára menni?

- Textiltervező szerettem volna lenni. Jól tudtam rajzolni. De nem bánom, hogy a KSH-nál, később az általa alapított SZÜV-nél maradtam. Érdekes volt a munka, jó a kollektíva és fizetésre sem volt panasz. Innét mentem nyugdíjba 46 év munkaviszony után. Akkoriban nem is volt divat munkahelyet váltani. Nem bántam meg. Sikertörténet volt végül is. Jó csapat került a zalaegerszegi SZÜV-höz is, jártam itt látogatáson. Akkor még nem gondoltam, hogy majd 70 éves korom után én is itt fogok élni. 

- Ott volt a gépesítés kezdeténél. Hogy van manapság a digitális világgal?

- Okostelefonom van, de a látásom miatt nehezen tudom kezelni. Maradtam a tévénél. Ez a népszámlás már 73 évvel ezelőtt volt. Elég régen. Nem is mindenre emlékszem már. De azért maradtak szép emlékek és kedves sztorik. 

(Felhasznált forrás: https://www.ksh.hu/nepszamlalas/magyarorszagi_nepszamlalasok_tortenete)