Kiállítás a 60 éves Kertvárosról

- Nemcsak történelem ez, hanem a mi otthonunk, az életünk, gyerekkorunk, fiatalságunk helyszíne – mondta köszöntőjében Kiss Gábor könyvtárigazgató, aki szintén a nevezett városrész lakosa. Ahogy Tolvaj Márta alpolgármester is, akit a kiállítás megnyitására kértek fel. Mivel egy éves korától ezen a környéken lakik, majd egy ideig munkahelye is idekötötte, egészen személyes élményeket tudott megosztani a résztvevőkkel. Szólt a város fejlődéséről is dióhéjban, hiszen a lakosság létszámának növekedése volt az elindítója a Kertváros megépülésének. A történet az Átalszegett (anno határnév) utcával indult és ma már az egykori kukorica földek, kiskertek, búzavirágos mezők helyén kiépült lakótelepen élnek sok ezren, mely egészen az Alsóerdőig nyúlik.

A Kertváros történetéről Kiss Gábor mesélt

Itt élni világnézet is

- A Kertvárosban járni egy történelmi utazás – fogalmazott Kiss Gábor, aki tárlatvezetőként ismertette a kiállított képekről a tudnivalókat. – Hiszen nem egyszerre épültek a házak, hanem évtizedes csúszásokkal, az akkori kornak megfelelő építési stílusban.

Az első, családi házas részeket a társasházak, a „KISZ lakótelep” kockaházai váltják, majd a terület végén modernebb társasházak adnak otthont a sok zöld felület között. Közben megjelentek az oktatási intézmények. Elsőként a Népköztársaság úton az óvoda (mai Szent Család Óvoda), majd a zeneiskola, a Liszt - később Kilián, majd újra Liszt - Általános Iskola, az Eötvös-iskola, a Napsugár úti Óvoda és bölcsőde, és a Csillagközi Óvoda. Végül az Apáczai Művelődési Központ, mely több nevet és funkciót is megélt. Óvoda, általános iskola és gimnázium kapott helyet a művelődési ház és könyvtár mellett. Sőt itt kezdődtek 1993-ban a misék, melyek a 2003-ban felépült Mindszenty Emléktemplomhoz kövezték az utat. S végül a szomszédban létrejöttek a gyerekek kényelmét, fejlesztését szolgáló létesítmények, a Nyitott Ház és a Bóbita játszótér. Kiss Gábor azért is tudott részletesen mesélni, mert nemcsak lakosa a környéknek, hanem egykoron önkormányzati  képviselője is volt az itteni ügyes-bajos dolgoknak, különösen a tiszta csapvíz kiharcolásának.

„A szülőváros (…) nem templomtorony és nem tér szökőkúttal, (…) a szülőváros egy kapualj, ahol először gondoltál valamire, pad, melyen ültél és nem értettél valamit, (…) simára csiszolt kavics, melyet megtalálsz a régi asztalfiókban és már nem tudod mit akartál vele, (…) szorongás egy történelem óra előtt, (…) hang, melyet éjjel hallasz a nyitott ablak előtt, s nem tudod elfelejteni”. Márai Sándor sorai nyitják a tárlatot, melynek létrejöttéhez első szóra segítőkezet nyújtottak a környék intézményei és magánszemélyek, s természetesen oroszlánrészt vállaltak a könyvtárosok.