Mikrotörténelem a „kockás” füzetekben

A „Beszélgetés az Orgonában” című rendezvénysorozat legutóbbi vendégei Papi Sándorné (a programsorozatot megálmodó Siklósi Vilmosné édesanyja) és dr. Paksy Zoltán történész (MNL Zala Megyei Levéltára) voltak. A különös beszélgetés apropóját az adta, hogy Papi Sándorné, vagyis Eszter néni 90. születésnapjára családja egy kis könyvet szerkesztett az életéről, régi dokumentumok, fotók alapján. A munka közben kerültek elő ezek a bizonyos háztartási naplók, amiknek másolatait aztán a levéltárnak adományozták.

Háztartási naplóból levéltári dokumentum

Eszter néni minden kiadást feljegyzett a háztartási naplóba

A Budapesten élő Eszter néni (aki nyugdíjazása előtt statisztikus könyvelőként és bérszámfejtőként is dolgozott) elárulta: már kisgyermekkorától fogva arra nevelték, hogy spóroljon és hogy mindig jegyezze fel mire, mennyit költ. Később a család pénztárosa is ő lett. 1956-tól, tulajdonképpen napjainkig vezet naplót, bár az első közel húsz év anyaga megsemmisült.
Mint mesélte, sok nehézségen mentek keresztül: világháború, ötvenes évek, majd a szocializmus és a rendszerváltozás évei, évtizedei jöttek. A család pedig soha nem léphette túl azt a keretet, amiből havonta gazdálkodni tudtak. Luxusra nem jutott, nagy ritkán egy-egy mozi, fagyi belefért. Ruházkodásra sem költöttek annyit, mint manapság az emberek. Igazi öröm és ajándék volt, ha a gyerekek új cipőt, pulóvert, vagy netán zoknit kaptak.

Hogy hogyan kapcsolódik össze a levéltári munka a mindennapokkal, és miért lehet izgalmas a kutatók számára az évtizedeken keresztül precízen vezetett, több „kötetes” háztartási füzet, arról a rendezvény moderátora, Arany Horváth Zsuzsa újságíró, Paksy Zoltánt kérdezte.
A történész elmondta, hogy bár a levéltárak országszerte elsősorban az állami, önkormányzati szervek, intézmények anyagait gyűjtik, azért rendre kerülnek hozzájuk magániratokból származó dokumentumok is. Ezeket a jórészt levelezésekből, naplókból, fotókból álló anyagokat leggyakrabban egy-egy neves család leszármazottai adományozzák a levéltárnak. De, ugyanígy értékes világháborús dokumentumok, harctéri naplók, fotók is kerültek már a közgyűjtemény birtokába. A levéltár alapfeladata tehát mindig kiegészül ezeknek a családi anyagoknak a rendszerezésével, feldolgozásával.

Paksy Zoltán, Papi Sándorné és Arany Horváth Zsuzsa az Orgonában rendezett esten

Papi Sándorné dokumentumai – melyek jórészt az 1970-es, 80-as és 90-es évekre fókuszálnak – azért érdekesek a szakemberek számára, mert az egyén (illetve család) életén keresztül bontakozik ki a korszak históriája. A történelmi eseményeket ismerjük, de azt, hogy az egyén mindezt hogyan élte meg, sokszor nem. Azt tudjuk, hogy a benzin, vagy a kenyér mennyibe került az adott évben, de hogy egy átlagos családnak mennyi jutott rá, azzal nem mindig vagyunk tisztában. A történettudomány egyik új iránya az úgynevezett mikrotörténelem, épp ezeken a személyes sorsokon keresztül vizsgál egy-egy korszakot. A hivatalos iratok így kiegészülnek a való élettel – fogalmazott Paksy Zoltán.

Hozzátette: a háztartási naplók szociológusoknak, vagy gazdaságtörténettel foglalkozó kutatóknak is fontosak lehetnek. Összehasonlíthatják például, hogy a család a havi jövedelméből mennyit költött rezsire, vagy élelmiszerre az egyes évtizedekben, vagy, hogy mennyire érzékelhető a rendszerváltozás hatása ezen a téren. A levéltárba került másolatok tudományos értékét növeli az is, hogy 1971-től a kilencvenes évekig hiánytalan az anyag és mindenfajta kiadás (legyen szó élelmiszerről, ruháról, kollégiumi díjról, vagy az autó költségeiről) jól nyomon követhető benne.