Tiszteletkötet a Keszthelyi Kórház 260. évére

A könyvben orvosokkal készült riportokat, visszaemlékezéseket olvashatunk, a megkérdezettek Keszthelyen gyógyító szüleik példáján választották a hivatásukat. A szerző Keszthely város tiszteletbeli magisztrátusának tagja, a könyvhöz magisztertársa, dr. Török Gábor professor emeritus, akadémiai doktor írt előszót. Az olvasnivalót így ajánlja: „Meggyőződésem, hogy e kötetnek minden keszthelyi lokálpatrióta könyvespolcán helye van. De egyetemes mondanivalója miatt ajánlom a szélesebb nagyközönség számára is.” Kiemeli, hogy a megszólalók emberi oldalukat mutatják meg, amiből érezhető a kórház szelleme. 

Az „Aeskulap nyomában…” generációs családtörténet is, a kórház évtizedeivel együtt. Értéke, hogy nem adathalmazt tart kézben az olvasó, a tartalom nem helytörténeti, levéltári kutakodás eredménye, hanem a valós életek, sorsok emlékei. Sorra találkozunk ismerősök nevével, akik mint orvosgyermekek mesélnek a Keszthelyi Kórházban töltött időről, a hivatással átszőtt családi életről, pályaválasztási motivációkról, gyakorlóévekről. 

A szerző a bevezetőben írja, hogy titokzatos vonzások miatt érezte a kerek évforduló jegyében a kiadvánnyal való tisztelgést az intézmény előtt, melynek sokat köszönhet, hiszen részévé vált az életének. Tette ezt immáron második alkalommal, előbb a 250. évfordulón, amikor „Évek, arcok” címmel jelent meg könyve a kórház utóbbi fél évszázadáról. Dr. Szutrély Péter gyermekkorában került a családdal Keszthelyre, sebészorvos édesapja, dr. Szutrély Antal 1954-től 1980-ig volt az intézet igazgatója. A kötetben 20 orvos szólal meg. Nem minden megkeresett vállalta ezt a nyilvánosságot, de a szerzői üdvözlet őket is illeti, és a sajnálattal való elnézés kérés azoktól, akik ugyan illenek a sorba, de mégsem kerültek képbe. 

„Aeskulap nyomába eredtünk Keszthelyen. Bot és a rajta tekergő kígyó, mely befonja valamennyiünk életét, elkísér az utolsó lépésig…. Egy intézmény, mely csak az elmúlt száz évben a mai napig dinasztiateremtő humusz volt…. egy kisváros, Keszthely kórházának orvosai nemcsak a munkát látták intézményük működésében, hanem alkotó, baráti közösséggé váltak, meglehetősen szerény, mégis igényes körülmények között. Csoda hát, hogy első generációs leszármazottaik szinte kivétel nélkül e pályát választották? Az. Csoda. Nevezzük inkább Aeskulap bűvöletének, a hivatásos segítő ember, az orvosi létforma megtörhetetlenségének.” - summáz dr. Szutrély Péter a kötetében azzal együtt, hogy vigyázzunk az értékeinkre. Ez is az!