A víz a festészetben is fontos téma

Nemcsak őselem, kísérleti lehetőség is

A város egyik „legvizesebb” alkotójával, Tánczos György festőművésszel beszélgettünk minderről, hiszen képeinek hosszú évek óta központi témája a víz és a vízfelület.

Tánczos György: Aranykor Covid után (2021., olaj- vászon)

- Mit jelent a víz az egyes művészettörténeti korszakokban, és mit a kortárs festészetben? Változott valamit a szimbolikája?

- A jelentése talán kevéssé, az ábrázolásnak viszont rengeteg változata van, ha végig tekintünk a nagy korszakokon. A víz, mint alapvető őselem szinte mindig felbukkant a festészetben, már a legkorábbi időkben is. Elég, ha csak az egyiptomi ábrázolásokra gondolunk, ahol a kék festékanyagnak (lapis lazuli) erős színszimbolikája volt. Nemcsak alapszínként funkcionált, hanem a Nílusra, mint éltető elemre is utalt. A későbbi korokból megemlíthetjük a barokk festőket, akik közül sokan választották a tudatosan a vizet központi témának. A legkülönfélébb vizuális és technikai kísérleteket pedig az impresszionisták végezték. Személyes megfigyeléseiket – fényjátékok, tükröződések, vibrálások – vitték a vászonra. Mindezek a mai kortárs festészetben is megfigyelhetők, pláne, ha például egy-egy alkotó vízparton, mondjuk a Balatonhoz közel él. A környezet ahol élünk, vagy ahová születtünk nagyon is meghatározó lehet a témaválasztás szempontjából.

- A víz, mint téma vonzza az akvarellt, vagyis a vízfestés technikáját?

- Az akvarell valóban annyira finom, légies, könnyed – ám egy cseppet sem könnyű – műfaj, hogy talán ezzel lehet a legőszintébben visszaadni a víz frissességét, tisztaságát, éltető erejét. Ugyanakkor ha egy művész megtanul akvarell-szemlélettel gondolkodni, akkor az olajfesték ugyanilyen alkalmas erre a célra. A lényeg, hogy a frissesség érzését megtartsuk, és akkor szinte bármilyen technikával visszaadható a víz lényege. A kortársak közül Péterfy Ábel olajfestményei jó példák erre: képein ő nagy távlatokból tekint vízre, a Balatonra. A felület szépségét, a fények játékát már-már fotórealista módon adja vissza.

Tánczos György

- A víz és a merülés nálad is központi téma az utóbbi években.

- Igen, és leginkább a részletekbe szeretek elmerülni, vagyis nem egész alakokat festek. A vízfelület, a fény és az emberi bőr találkozási pontjai izgatnak. A vízen lebegő, vagy alámerülő test; elsősorban női akt érdekel. A női testekre itt formaként gondolok, elvonatkoztatva az erotikus tartalomtól. Inkább a víz, mint őselem és a nő, mint szintén ősi szimbólum találkozási pontjai foglalkoztatnak. Illetve a fények játéka, a fodrozódások, tükröződések. Ezt egy kimeríthetetlen témának érzem. Olyan lehetőséget látok benne, ami mindig új dimenziókat nyit meg. A figurák ábrázolásmódja mellett a képfelületek megbontása, absztrahálása is vonz. Hogyan lehet sávokat kialakítani, vagy hogyan lehet kísérletezni azzal, ha az alak ellenfényben van, vagy ha azonos irányba fordul vele. De a vízben lévő test látványa egészen más akkor is, ha alulról szemléljük, és megint más, ha a felszínen lebegni látjuk.

- Ha a már egy környezetvédelmi világnap kapcsán beszélgetünk, felmerül a kérdés, hogy létezik-e környezettudatos festészet? Vannak természetbarát új anyagok, eszközök?

- Ez nehéz kérdés, mert akárhogy is nézzük, a festékek és oldószerek kemikáliák. Bár, ma már vannak szagtalan hígítók. Ezek kevésbé ártalmasak, mint a terpentin. Remélhetőleg a festékek piacán is történik pozitív változás. Amivel „bűvészkedni” tudunk, az az, hogy munka közben minél kevesebb hulladékot termeljünk, illetve hogy amit csak lehet, használjunk fel többször is. Sok képzőművész kifejezetten szeret ilyesmikkel kísérletezni; maradékokból, hulladékból alkotást létrehozni. Úgy érzem, hogy ha egy festőművész környezettudatos szeretne lenni, egyelőre korlátozottak a lehetőségei a rendelkezésre álló anyagok összetétele miatt. A hétköznapi életben persze mindenki sokat tehet egy egészségesebb környezet kialakításáért.

Borítókép: Tánczos György Akvárium 1. című festménye