GébArt sokszínűsége a máról szól

Katalógus a művésztelep 30 évéről

Bemutatták a jubileumi katalógust (Horváth M. Zoltán, Lehota M. János, Nagy Johanna, Prokné Tirner Gyöngyi, Skrabut Éva és Bali Zoltán)

A „GébArt 30” kiadvány néhány korabeli fotó segítségével bepillantást nyújt a művésztelep mindennapjaiba, valamint bemutatja az itt készült képzőművészeti alkotások egy kis szeletét. A válogatás nem volt egyszerű, hiszen harminc év alatt 500 mű született a Gébárti-tó partján, ennek körülbelül a nyolc százaléka fért el a színes katalógusban. A kötetben tanulmányok, rövid írások is beszámolnak a művésztelep történetéről, szellemiségéről, küldetéséről és mai szerepéről. Többek között Skrabut Éva, alapító, szervező, a Kézművesek Házának „motorja”, dr. Kostyál László, P. Szabó Ernő, Simonffy Szilvia és Wehner Tibor művészettörténészek visszaemlékezései, értekezései is olvashatók. A bevezető tanulmányt pedig Lehota M. János esztéta jegyzi. A VMK kávézójában rendezett kötetbemutatón is ő ajánlotta a kiadványt az érdeklődők figyelmébe.

Horváth M. Zoltán tartott tárlatvezetést

Mint mondta: nem a hagyományos művészettörténeti, vagy általában véve történeti megközelítésben elemzi a zalaegerszegi művésztelepet, mert ma már nincs egységes világkép, ami mentén kategorizálni lehetne az itt készült műveket. Az elmúlt harminc évben megváltozott a világ; nemcsak a technikai vívmányok, hanem a filozófia terén is. Az a belső kohézió, ami életre hívta annak idején a zalaegerszegihez hasonló művésztelepeket, megbomlott. Az 1990-es évek elején még misszió volt külföldi alkotókat hívni, „átvágni a téren”. Bizonyos régiókból érkező művészeket vendégül látni, pedig politikai tettnek minősült. Ennek ma már nincs súlya, hiszen a fapados repülőgépekkel szinte bárhová eljuthatunk néhány óra alatt. A művésztelep így eredeti jelentését, misszióját elveszítette. Gondolatváltásra van tehát szükség. Ma ugyanis sokféleség, sokszínűség van; vagyis egyfajta labirintusszerűség. Ugyanez látszik a GébArt-i művésztelep 500 darabos anyagán is. Sok korszaka volt az alkotótábornak (kő- és fémszobrászat, festészet, grafika, kortárs kerámiaművészet), a világ számos pontjáról érkeztek ide művészek, egységes koncepció viszont sosem volt. De pont ebben rejlik GébArt értéke! A művészetet ma ugyanis nem lehet „izmusokban” kifejezni. A sokrétűség, a változatosság azonban napjainkról szól. Ráadásul a művésztelep anyaga online formában is elérhető, könnyítve a hozzáférést, a párbeszédet.

Szeretnék, ha egyszer egy képtárban lelne otthonra a gyűjtemény

Lehota M. János szerint ezzel az óriási örökséggel a városnak kezdenie kellene valamit. Vagyis szükség lenne egy helyre, ahol a gyűjtemény nem porosodik. Akkor működik jól a GébArt-i anyag, ha kapcsolódási rendszereket találunk benne, amit tematikus kiállítások formájában folyamatosan be is mutatunk a közönségnek. Érdemes ugyanis megfigyelni, hogy az egyes alkotások egymás mellé rendezve milyen plusz jelentést hordoznak. Az esztéta szerint a kollekció ezen rétegeinek megfejtésében is segíthetne egy állandó képtár, szakavatott stábbal.

A VMK Gönczi Galériájában rendezett finisszázson Horváth M. Zoltán tartott tárlatvezetést. Felvillantva néhány érdekességet az egyes művek keletkezéséről, azok alkotójáról, vagy éppen a – Lehota M. által is említett – művek közötti kapcsolódásokról.

A tábor egykori és jelenlegi vezetői bíznak benne, hogy a GébArt-i anyag egyszer állandó otthonra lel, és akkor a közönség is folyamatosan találkozhat a gyűjteménnyel különféle kiállítások formájában.