Horváth Csongor festményei az internet előtti kort idézik

 Golden Era címmel nyílt kiállítása az alkotónak a Liszt-iskolában 

A keszthelyi születésű (és jelenleg is a környéken élő) alkotónak a napokban nyílt kiállítása a zalaegerszegi Liszt Ferenc Általános Iskola galériájában. Horváth Csongor középiskolai tanulmányait a szombathelyi Képző- és Iparművészeti Szakképző Iskolában végezte, majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett grafikusművészi diplomát. Erasmus-ösztöndíjasként a nürnbergi művészeti akadémia hallgatója volt, majd hazatérve képzőművész-tanári mesterdiplomát szerzett. Egy ideig tanított a zalaegerszegi Ady-iskolában, így nem véletlen, hogy mostani kiállítását Tánczos György festőművész, művésztanár ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.

Tánczos György és Horváth Csongor Gergő

A megnyitón többek között elhangzott: Csongor grafikusként fest, ami első hallásra furcsának tűnik. Akvarelleket készít, és a két technika sokban hasonlít egymáshoz, mert mindkettő a kihagyásra épít. Vagyis a fényeket nem festi meg (rajzolja meg), mert azt a területet kihagyja, ehhez pedig komoly tudásra van szükség. Fény, tónus, árnyék a grafika lényege, az akvarell esetében mindehhez a színek is társulnak, ami itt élénk, harsány. Annál is inkább mert a retro hangulaté a főszerep; a balatoni nyarak, a hip-hop kultúra, a vhs-filmek, videóklippek és a graffitik korosztályának életképeit látjuk.

A festmények legtöbb esetben a karakterekre fókuszálnak, és olyan stílusjegyeket hordoznak-, mint a légiesség, az élénk színvilág, valamint a „flashback” életérzés, amelynek célja, hogy visszarepítse a nézőt az időben, akár egy időkapszula – írja képeiről maga az alkotó. Beismerve, hogy bizony saját korosztályának látleletei a képek, melyek jórészt korabeli fotók alapján készültek. Élénk, neon színükkel kicsit a korabeli plakátok, színes poszterek stílusjegyei is visszaköszönnek. A művek az ifjúság szemén keresztül láttatnak, de egyfajta kísérletek arra is, hogy a lélek lenyomata és az akkori korszellem úgy jelenjen meg a vásznon, hogy egy korosztály életérzését adja vissza. Részben dokumentarista, részben pedig fikciós elemekkel.

Milyen furcsa ma látni, hogy a festményeken szereplő fiataloknak még nincs mobiltelefon a kezében. Az lazaság, lázadás, vagány öltözék talán ugyanaz. De az internet nélküli világ egészen biztos, hogy más kapcsolati hálót eredményezett, más közösségi élményt jelentett a ’80-as, ’90-es évek fiataljainak. Talán ezek voltak az „arany évek”? A tárlat címe – Golden Era – mintha ezt a nosztalgiát sejtetné. Tánczos György szerint az aranykor a történelem minden korszakában mást jelentett és a különféle filozófiai irányzatokban is mindig megjelent ez a fogalom. Talán valami olyan megfoghatatlan dolgot jelent, ami mindenki számára kívánatos, de mindenkinek más-más kép jelenik meg róla. Horváth Csongornál ez az önfeledt fiatal éveket, a felnőtté válás időszakát jelenti, hiszen a képek életrajzi ihletésűek is.

Az alkotót Horváth Zoltánné, a tárlat szervezője, a Liszt-iskola egykori igazgatója is köszöntötte. A megnyitón az intézmény diákjai és néhány tanára közreműködött. A kiállítás május 9-ig látogatható.