2019.12.15., vasárnap - Valér Zalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

Kimozdítani a síkból a négyzetet

2019. október 14. hétfő, 18:19
Szerző: Pánczél Petra; Fotó: pP
Néha érdemes a kockából kiindulni. Vagy legyen inkább négyzet. Mondjuk egy piros színű; bár ez utóbbi tulajdonság csak másodlagos. A négyzetnek közel sem ismert annyira a története, mint a körnek, pedig a síkidom nemcsak geometriai, hanem filozófiai, művészetelméleti, vagy ábrázolástechnikai kérdéseket is felvet.

Mindezekről Monok Balázs művésztanár mesélt egy rendhagyó, rövidített „rajzórán” a Keresztury VMK aulájában, Pál Katja festőművész Gönczi Galériában nyílt kiállítása kapcsán. A néhány éve Lendváról Zalaegerszegre költözött festőművésznek ez az első önálló tárlata a városban, bár neve korántsem ismeretlen a kortárs művészetet kedvelők körében. Ő működteti ugyanis a páterdombi D’Clinic Studios nemzetközi rezidenciaprogramot, melynek keretében külföldi képzőművészek töltenek el egy-egy hónapot a zalai megyeszékhelyen.

Nézőpont-manipuláció a Gönczi Galériában 

Monok Balázs és Pál Katja

Ez alkalommal viszont maga a stúdió vezetője mutatkozik be az elmúlt öt évben készült alkotásaival. Már a kiállítás címe is inkább filozofikus: Korrelációk összecsapása, avagy a gondtalanság művészete és ennek ellentmondásai. Mi csap össze mivel, és mi mond ellent micsodának? – merülhet fel a kérdés az egyszeri látogatóban. Lesarkítva: talán a négyzetről alkotott, kissé „szögletes”, vagy sarkított elgondolásaink ütköznek a kiállítótérbe rendezett idomok látványával. Mert a négyzet rengeteg játékosságra ad lehetőséget, attól függően, hogy hogyan szerkesztjük, hogyan „lőjük be” a perspektívát, és hogy mindezt milyen irányból szemléljük.

A kiállítást megnyitó Monok Balázs is egy efféle játékra invitálta a közönséget a fent említett rendhagyó rajzóra keretében. Adva volt egy olló, egy ceruza, egy vonalzó, némi instrukciók pontokba szedve, meg az a bizonyos piros négyzet. A beavatkozásra – és ezáltal kiteljesedésre – váró idom. Amire pontokat rajzolhatunk, vonalakat húzhatunk, aztán a sarkokat levághatjuk, máshogy hozzáilleszthetjük, vagy akár újabb vonalakat húzhatunk rá. S, láss csodát! A négyzetek (mindenkinél más-más módon) kimozdultak saját síkjukból!

Éppen úgy, ahogy Pál Katja absztrakt festményein. A kreatív játék célja is az volt, hogy a közönség végighaladjon azon a folyamaton, amin a művész. Vagyis hogy pontból és vonalból eljusson valahová. De ebben az esetben a geometria csak egy dolog, Pál Katját más is érdekli a szerkesztésen túl. Mégpedig a látvány, azon belül is a festmény és a néző közötti kapcsolat vitalitása.

Idomok, négyzetekből szerkesztve

Az alkotó érdeklődésünkre elárulta: annak ellenére, hogy aki először találkozik a munkáival, mindig a matematikát és a geometriát emlegeti, ő nem vonalzóval és körzővel indul el a műterembe. Vagyis nem ez a kérdéskör foglalkoztatja elsősorban a négyzet kapcsán. Sokkal inkább az érdekli, hogy a festménynek és a látványnak milyen hatása lesz a nézőre. Aktív szerkezeteket, több nézőpontból értelmezhető idomokat hoz létre, hogy a befogadó ne csak passzív szemlélője legyen műveinek.

Bár a képek látszólag a síkban vannak, mégis úgy érezzük, hogy van mélységük, néha meg térbeliségük (hiszen a művész kiszabadítja az alkotásokat a képkeretből, a vászonból). Ezzel a perspektíva-manipulációval az alkotó összezavarja kissé a nézőt, ám ezzel el is távolítja a négyzet hagyományos értelmezésétől. A látvány és az alkotás maga pedig ezektől az ellentmondásoktól válik teljessé.

A színek itt csak másodlagosak, hiszen ahogy Pál Katja fogalmazott: mostanában intuitívan választja a színeket. Ami egy adott pillanatban éppen tetszik neki, az kerül a vászonra. A mostani kollekció inkább monokróm: sok feketével, szürkével, acélkékkel. De azért fűszerként van benne egy kis piros és zöld is.

A kiállítás november 2-ig látogatható.
       
 

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK