Kocka-univerzumok harmóniája

Nagy Szilvia kiállítása a Gönczi Galériában

A zománcművész dobozában például ott van a réz meleg színe, vagy sajátos világainak lenyomatai, de a lassú percek izgalma is, mellyel művei készülnek. Belső világa rejtőzködő, ősrobbanásra, örvénylő formákra egyaránt asszociálhatunk műveit szemlélve. És bár a formavilág nem kelti valós dolgok képzetét, mégis történeteket látunk, amiket titkos nyelven mesél el. Néha ugyan felismerhető egy-egy forma és alak (lepke, vagy ember), de ezek is csak kavarognak egy képzeletbeli galaxisban. A síkok aztán hirtelen meggörbülnek és 3 dimenziós kockákká változnak: apró kocka-univerzumok ezek, amiken újabb és újabb világok fedezhetők fel. Frimmel Gyula szerint az alkotó egyre táguló kozmoszában újabb galaxisok születnek a jövőben, hiszen a teremtő erő benne lakozik.

A tárlaton régebbi tűzzománc-képek és egészen új, 2023-as művek is szerepelnek; közülük sok mitológiai, vagy bibliai címet kapott. Nagy Szilvia érdeklődésünkre elárulta: ezek az ő kis magán mítoszai, de természetesen benne vannak eddigi olvasmányélményei, tapasztalatai is. A „Leültem Babilonban” sorozatot egy francia alkotópáros könyve, és Műcsarnokban rendezett kiállítása ihlette („Babilonban leültem a folyó partjára és hull a könnyem”). De egy nehézségekkel teli élethelyzet is kellett ahhoz, hogy pont ezek a sorok ragadják meg a művészt. Ugyanilyen érdeklődéssel fordul az ókori gondolkodók vagy épp a Biblia felé. Platon különleges formákra, színes zománc-sokszögekre motiválta (pedig ahogy mondja, a számok nem az ő világa, de a geometria nagyon érdekli). Az Énekek éneke szövegrészleteit pedig tűzzománc-kockákon látjuk viszont. Töredékesen; ide-oda forgatva más-más jelentést olvashat ki belőle a látogató.

Azt mesélte, hogy a „kockológia” egy GébArt-i művésztelep alkalmával született. Kicsit elunta a képek keretezését, valami olyan dologban gondolkodott, ami nem határolja be a művet. Innen jöttek az 5x5 centiméteres kockák, ami egy kompakt méret, jól lehet vele dolgozni. A puzzle-szerűség, az elforgathatóság a fekete-fehér felületekkel a való játék, a geometrikus és organikus dolgok viszonya (az ellentétek harmóniája) jelenik meg a kockákon. Az alap mindig egy fakocka, a zománc-lapok csak később kerülnek rá az oldalakra. Izgalmasak a 3 dimenziós kockák árnyékai is, melyeket külön grafikaként rajzolt hozzájuk az alkotó. A létrejött komplex művek valós fény-árnyék viszonyból születtek, és az árnyékban az adott kocka mintája is felfedezhető. A sorozat a Szentivánéji álom Puck monológja után kapta a „Ha mi árnyak nem tetszettünk” címet.

Tulajdonképpen szinte minden zománclapon ceruzarajzok vannak, felcsiszolt felületen. Ezekből születnek a különös univerzumok. Megtudtuk: mindez terápia is. Nehéz élethelyzetekre valamiféle (művészi) válasz.

A tárlat május 6-ig látogatható.