Vezető hírek

Reflex, nyári színház, szabadságvágy

2019. október 03. csütörtök, 21:45

Szerző: -pet-; Fotó:pP

Címkék: Beszélgetés, Dr. Merő Béla rendező, alapító, Orgona Kávézó, Pánczél Petra, Színház, Volt egyszer egy Reflex Színpad

A Művészbejáró az Orgonában rendezvénysorozat legutóbbi vendége dr. Merő Béla rendező volt. Zalaegerszeg híres amatőr színi társulatának, a Reflex Színpadnak az alapítóját talán annyira nem is kell bemutatni a helyi közönségnek, hiszen neve sokáig összeforrt az itteni színházi élettel.

Mint arra az est moderátora, Arany Horváth Zsuzsa újságíró bevezetőjében utalt: változatos életutat és pályát tudhat maga mögött az 1948-ban, Szekszárdon született színházi szakember. Előbb népművelői, könyvtárosi, majd közművelődési diplomát szerzett Szombathelyen, és Debrecenben. Aztán a Színházi- és Filmművészeti Főiskolán végzett, végül a pécsi egyetemen színház-esztétikából doktorált.

Merő Béla a Művészbejáróban

Mint mesélte: a színház alapvetően sokáig irritálta. Úgy érezte, hogy a benne dolgozók nagyon ki vannak szolgáltatva közönségnek és a váratlan helyzeteknek. Ezért egy ideig a film felé kacsintgatott. Végül mégis a világot jelentő deszkáknál kötött ki.

A nosztalgikus hangulatú eseményen sok minden szóba került: Baka István költővel való barátsága, a Reflexes évek, illetve hogy milyen volt a szocializmus éveiben amatőr színházat működtetni. Természetesen Ruszt Józsefről és a Hevesi Sándor Színház alapításának éveiről is beszélt. Pláne, mert a kőszínház léte kihatott a Reflexre is. Talán nem véletlen, hogy 1982-től Merő Béla a Hevesi-színház rendezője is lett; ’majd húsz éven keresztül.

Persze mivel elég nyughatatlan szellem és alkat, mindig kitalált valami újdonságot: például nyári színházat az Alsóerdőn és Egerváron. De a 2000-es évek első felében a VMK részeként működő Közép-Kelet Európai Kulturális Központ művészeti vezetője, majd a Griff Bábszínház egyik alapítója is lett. Jelenleg a Békéscsabai Jókai színház rendezője.

Mint arra az est moderátora is utalt: talán túl sok helyről kirúgták, túl sokszor váltott munkahelyet és valahogy mindig szembekerült az aktuális hatalommal. Lehet, hogy ez a nagy szabadságvágy valami generációs attitűd? A rendező szerint valóban nehezen tud kompromisszumot kötni. Mindenáron nem is akar, sőt megfelelni sem szeretne igazából senkinek. Maximum magának a nagybetűs Színháznak.

Ez utóbbiról többek között azt vallja, hogy a színház művészi nyelve nemcsak a szöveg – ahogyan azt sokan gondolják. Sokszor sokkal fontosabb a test; a test játékából létrehozott helyzet (aminek persze része a szöveg). Mindig az érdekelte, és azzal kísérletezett, hogy mi mindent lehet ebből kihozni.