A Deák-, és a Csány téren ünnepelték március 15-ét a zalaegerszegiek

Az egész társadalom magáénak érezte a változás ügyét

A Deák Ferenc téren a műsort követően prof. dr. Hermann Róbert történész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos igazgatóhelyettese mondott ünnepi beszédet. Kiemelve a reformkori polgári magyar állam megteremtésének folyamatait. Mint mondta, 1848 tavaszának forradalmi gondolatai azért lehettek sikeresek, mert az egész magyar társadalom magáénak érezte a változás ügyét.

A cél ekkor még a fokozott önállósággal rendelkező Magyarország megteremtése volt, nem pedig az Ausztriától való teljes elszakadás – ezzel sokan ma nincsnek tisztában. (A teljes függetlenséget csak egy év múlva kiállították ki.) A ’48-as sikerek pedig annak is köszönhetők, hogy a Batthyány-kormány spontán módon, külső nyomás nélkül jött létre, és egy igazi nagykoalíciós kormány volt. Ezek az opciók szinte egyetlen magyar kormánynál sem teljesültek azóta sem. Az első kormánynak rövid idő alatt komplett rendszerváltást kellett végrehajtania. Az eredményekre ma is büszkék lehetünk, megérte ’48-ba fektetni – fogalmazott a történész.

Az ünnepség folytatásaként a Csány téren Balaicz Zoltán polgármester mondott beszédet. Többek között kiemelte: 1848. március 15.-ének esős délelőttjén egy olyan erő született, amely megrengette az akkori Pest utcáit. A szabadságot nem egy arctalan tömeg vívta ki. Hőseink nevéhez az idők végezetéig hozzátapad egy szó: szabadság! A polgármester szerint minden ünnep kísérlet. Kísérlet a múlt, a velünk történt események megragadására.

Nemzeti ünnepeink, így március 15. is, a megismerés felelősségét rója ránk. Hiszen az ünnep a múlt állandó, gyakori újragondolása. Nem azért, hogy új részletekre bukkanjunk, hanem azért, hogy új megvilágításba helyezve a már ismerteket, más nézőpontból megvizsgálva az eseményeket, elmélyítsük tudásunkat 1848-49 helyéről és szerepéről az ország történelmében – fogalmazott.

Hozzátette: az ünnep mindig tükröt tart elénk, belepillantva nem kerülhetjük el, hogy önmagunkat is lássuk. Ezért önfeledten ünnepelni és méltón emlékezni csak tiszta lelkiismerettel lehet.

A megemlékezés mindkét szobornál koszorúzással zárult.