2024.06.20., csütörtök - RafaelZalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

Több kísérleti darab kellene…?

2023. március 02. csütörtök, 18:26
Szerző: Pánczél Petra; Fotó: pP
Zalaegerszegen járt a Magyar Színházi Társaság országjáró sorozata, a „Jó kérdés”, mely újragondolt formában ezúttal a vidéki színházak helyzetét veszi górcső alá. A beszélgetéseket Seres Gerda újságíró vezeti.

 „Jó kérdés” – beszélgetéssorozat a színházról

A Hevesi Sándor Színház büféjében Besenczi Árpád, a teátrum igazgatója, Szűcs István, a Griff Bábszínház igazgatója, Bartal Kiss Rita, a bábszínház művészeti vezetője és Turbuly Lilla kritikus válaszolt a műsorvezető kérdéseire. A rendezvény Szeged, Szombathely, Győr, Budaörs és Székesfehérvár színházi életének megvitatása után érkezett a zalai megyeszékhelyre.

A színházi szakembereket Seres Gerda (jobbról) újságíró kérdezte

A beszélgetés nagy részében tulajdonképpen olyan kérdés-és problémakörök kerültek szóba, melyek az elmúlt években már más fórumokon és sajtótájékoztatókon is elhangzottak. Például, hogy mit jelent a színházak számára távol lenni Budapesttől? A bábszínház vezetői szerint ez hátrányt jelent, mert a kritika és a figyelem elkerüli őket. Emellett nagy a színészi fluktuáció: a fiatal bábszínészek sok esetben pár év után elhagyják Zalaegerszeget. Persze mindez nem jelenti azt, hogy nem lehet jó művészeket találni, vagy, hogy a helyi társulat ne szerepelne sikeresen országos- és nemzetközi bábszínházi találkozókon. 

Besenczi Árpád – aki tizenhat évig volt pesti, előtte pedig évekig pécsi színész – úgy látja, hogy társulatépítési szempontból nehéz a vidéki lét. Ahol csak egy teátrum van, ott a színészeknek nincs más lehetősége. Se szinkron, se más fellépés nem jöhet szóba. Ugyanakkor mindez elmélyültebb munkára ad lehetőséget. Összetartóbb a csapat, családias a légkör. A szakma alapjait kiválóan meg lehet itt tanulni. Persze az is igaz, hogy vendégművészeket nehéz, ám nem lehetetlen vidékre hozni – fogalmazott a színházigazgató. Hozzátéve: a színházi életben is látható, hogy kicsit vízfejű az ország. Mi se látjuk a pesti darabokat ők se a vidékit, és kritikusokat is nehezebb Zalaegerszegre hívni. Viszont a tapasztalatok azt mutatják, hogy van igény a vidéki színházakra, hiszen az emberek szeretnek oda járni, várják az előadásokat.

Turbuly Lilla megjegyezte: valóban hátrány, hogy nem láthatják a pestiek a vidéki tehetségeket. Zalaiként pedig kifejezetten rosszul éli meg, hogy a saját kollégáit nehezen szedi rá arra, hogy eljöjjenek Zalaegerszegre, és megnézzenek egy-egy előadást. Ennek oka az is, hogy sokan nem főállású kritikusok, az utazás, szállás pedig pénzbe kerül.

Szóba került az is, hogy a Hevesiben a nagyszínpad az egyetlen játszóhely, még mindig nincs forgószínpad, csak zsinórpadlás és évadonként összesen hat bérletes előadást tudnak játszani. A Griff Bábszínházzal bár jó a személyes kapcsolat, a „társbérleti” viszony mégis erősen korlátozza mindkét fél lehetőségeit. A színháznak ugyanis így nincs stúdióterme, a bábszínháznak meg a harmadik emeleti szűkös hely kényelmetlen sokszor. (És nemcsak nekik, hanem lift híján a kisgyermekes, babakocsis nézőknek is.)

Ami a művészi kísérletezést illeti, Besenczi azt mondta: mivel egy játszóhelyük van, így nehéz kísérletezni. A próbateremben viszont néha vannak ilyen jellegű stúdióelőadások. Egy vidéki színház az évad összeállításánál meg kell, hogy feleljen a nézői elvárásoknak. Annál is inkább, mert a jogszabályok értelmében akkor jutnak állami forráshoz, ha bevételt produkálnak.

Besenczi Árpád, Szűcs István, Bartal Kiss Rita és Turbuly Lilla

A bábszínház esetében ez máshogy van: náluk más a repertoár, több korosztályra kell évadot tervezniük. Szeretnek kísérletezni, gyakoriak a klasszikus művekből vett modern átiratok. Ez abból is fakad, hogy a bábszínház technikai műfaj, és több absztrahálásra van szükség, hogy gyerekek száméra tömörítsék a műveket.

Turbuly Lillának volt egy kritikai megjegyzése a Hevesi Sándor Színházzal kapcsolatban. Szerinte az elmúlt években egy „klasszikusabb vonal” honosodott meg a színházban, és a vezetés óvatos. (Talán nem bíznak a közönségben?) Régebben több volt a kortárs darab. Örülne, ha ez most is így lenne, és érkeznének fiatalabb rendezők is a társulathoz egy-egy munkára. 

Besenczi Árpád erre azt felelte: érti, hogy mire gondol a kritikus, és igaza van. Valóban óvatos, mert egyensúlyban kell tartania a színházat és ez nehéz feladat. Bevételt kell generálni. A kortárs darabokat pedig nehéz eladni. Hat előadásból egy még lehet kísérleti jellegű, de kettő már nem. Az elmúlt évtizedben pedig kitapasztalta, hogy mire vágyik a zalai közönség. Igazgatóként neki fontos az is, hogy mivel egyre kevesebbet olvasnak az emberek, beemelje a klasszikusokat és a kötelező olvasmányokat a repertoárba. Mint fogalmazott: ő a nézőknek csinál színházat nem a kritikusoknak.

A résztvevők abban egyetértettek, hogy jó lenne, ha a színházba járás kultúrája és ünnepe minél tovább megmaradna. Még a nehéz gazdasági viszonyok között is.

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK