A pszichopata pszichiáter manipulációi

 Disztópikus történet autokráciáról, eszmélésről

Tóth Renáta könyvtárigazgató, Tóth Krisztina és Karáth Anita

Az esten Tóth Krisztina tavaly megjelent regénye, „A majom szeme” került fókuszba, melynek már a címe is egy külön történet. A szerző fiatal korában sokáig állatorvos szeretett volna lenni, emiatt különféle esettanulmányokat olvasott. Többek között azokról a szovjet és amerikai kísérletekről is, melyek célja az volt, hogy különféle állatokon „fejcseréket” hajtsanak végre. Egy új testet kapott majom esete örökre felkavaró élmény maradt számára. Az állat ugyanis a műtét után hirtelen kinyitotta a szemét, melyet egy fotós megörökített. Vajon ki néz, ki eszmél? A fej, vagy a test? – merült fel a kérdés. Mikor a regényre készült, beugrott neki a kamaszkorában látott kép a majomról, ez adta a cím ötletét. Persze a regénynek is egyfajta alapgondolata a kérdés, még ha elvonatkoztatva is.

A kissé disztópikus történet főszereplője ugyanis egy pszichopata, abuzáló pszichiáter, akit az a kérdés foglalkoztat, hogy a lelket át lehet-e ültetni? Vagyis, működik-e a lélekátültetés az agymosás révén. Női páciensei a kísérleti alanyok. A szexmániás orvos uralma alá hajtja a nőket, miközben elsősorban nem a testiség érdekli. Az irodájában pedig ott lóg a már említett kinyílt szemű majom képe.

A találkozón "A majom szeme" című könyvről esett szó.

A cselekmény ennél azért szövevényesebb (minden szereplő a saját családtörténetét boncolgatja), mint ahogy az is, hogy éppen ki az egyes fejezetek elbeszélője. Az egész történet pedig egy autoriter társadalomban játszódik, nem tudjuk, hogy hol és mikor. A főhős közel áll a politikához, így szabad kezet kap a privát kísérleteihez.

A könyv egyik lényeges gondolata az, hogy a pszichiáter viszonya a páciensekkel, egyfajta tükörképe annak, ahogy a hatalom bánik az emberekkel. Vagyis az autoriter technikák mindig leszivárognak az alsóbb szintekre. Ahol pedig folyamatos az állami kontroll, ott az önkontroll is működésbe lép. Tóth Krisztina úgy alkotta meg a főhős karakterét, hogy az kezdetben szimpátiát keltsen az olvasóban. Mint mondta, nagyobb a tétje a dolognak, hogy ha eleinte ő maga is becsapja az olvasót. Megszeretjük a karaktert, akiről később kiderül, hogy egy szörnyeteg. A szereplők olyan dolgokat is kimondanak – sokszor humoros formában – amiről általában nem beszélünk a hétköznapokon. Így megjelenik a groteszk, mint minőség; oldva ezzel a folyamatosan jelen lévő baljós feszültségét, és azt a tényt, hogy a történetben mindenki boldogtalan.

Az esten szó esett a szerző legújabb kötetéről is, mely az elmúlt években született elbeszéléseit és tárcanovelláit tartalmazza. Az „Ahonnan látni az eget” című könyv a jelenünkről szól, a közöttünk élő emberek (vagy saját magunk) hétköznapi epizódjairól. Kiemelve válságokat, tragédiákat: mindezt a már említett groteszkkel, és az íróra jellemző abszurd humorral fűszerezve olvashatja a közönség.