Irodalmi kabaré a színpadon

A rendezvénynek azért megvolt a hagyományos talk-show része is, melyet Karáth Anita költő-tanár, azt est házigazdája vezetett.
Eszenyi Enikő „A gyönyörben nincs középút” című önálló estjével érkezett Zalaegerszegre. Az úgynevezett irodalmi kabaré műfajába sorolható előadás középpontjában a Nő állt, meg persze a Férfi(ak) is.

Eszenyi Enikő volt a Páholy vendége

A színművész ismert női költők megzenésített verseiből – például Karafiáth Orsolya, Tóth Kriszta, Kiss Judit Ágnes -, valamint híres sanzonokból és operettekből állította össze a produkciót. Mint mesélte, nyolc évvel ezelőtt. A költők akkor még kevésbé voltak befutottak, mint manapság, talán ez az önálló est is segítette egy kicsit őket abban, hogy ismertté váljanak. Az pedig, hogy dal lett a versekből, Melis László és Darvas Ferenc zeneszerzők munkájának érdeme. Utóbbi zongorakíséretével maga is része a produkciónak.

Az előadás címe nem véletlenül az ami: a gyönyörben – és a szerelemben – valóban nincs középút. Ne legyünk álszentek; hiszen a szélsőséges érzelmek, indulatok, és a düh, valamint líraiság, érzékenység, esendőség éppúgy része az egésznek, mint az obszcenitás. Persze itt nem negatív értelemben vett trágárságról, hanem sokkal inkább játékos, nevettető szemérmetlenségről, szókimondásról van szó. Az előadónak kicsit fura is volt, hogy épp egy egykori zsinagógában mond olyanokat; ezt a megilletődöttségét aztán szépen bele is illesztette a produkció ezen részébe. És ahogy az sejthető volt, a művésznő nemcsak a színpadot uralta, hanem az egész nézőteret is; az előadás néhány jelenete a széksorok között, vagy épp a székeken zajlott.

Ritkán lép már fel amúgy ezzel az önálló esttel, amikor mégis, az nagyon jó hatással van rá; feltöltik az ilyen alkalmak. Főleg olyan napok után, amikor leginkább igazgatói mivolta kap nagyobb hangsúlyt, illetve az ezzel együtt járó – főleg a színház finanszírozásából fakadó – problémák. Mindeközben folyamatosan játszik is: szerepel például egy Brecht-darabban, ahol egy férfi és egy női karaktert is visz. Ilyenkor előfordul, hogy negyvenszer öltözik át egy nap; a színpadon pedig tíz másodperc jut egy harisnyahúzásra. Az Egerszegi Páholyon csak három öltözékben láthatta a közönség, ami innen nézve elenyésző.

Élete egy folyamatos újjászületés: szerepről szerepre változik. Eközben azt vallja, hogy az ember tanulja meg hajánál fogva kihúzni magát a szorult helyzetekből. Most például az a feladata, hogy a nehézségek ellenére egyben tartsa a társulatát.