Alkonykapcsoló élethez és elmúláshoz

Így az Alkonykapcsoló tökéletes címe egy verseskötetnek, mely hétköznapi élethelyzeteket, szerelemhez, betegséghez, halálhoz kötődő érzéseket tár elénk. A líra erejével, ám az élőbeszéd természetességével, játékosságával.

Megjelent Turbuly Lilla verseskötete

Turbuly Lilla, Gyenes Imre (középen) és a Hevesi Sándor Színház művészei

Az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg Turbuly Lilla költő, író, színikritikus legújabb verseskötete, melyet a Mimosa kávézóban mutattak be a közönségnek. A novai születésű szerzővel dr. Gyenes Imre könyvtáros (Deák Ferenc Megyei Könyvtár) beszélgetett. A kötet verseiből a Hevesi Sándor Színház művészei (Kátai Kinga, Madák Zsuzsanna, Mihály Péter, Sztarenki Pál) készítettek rövid összeállítást.

A közönséget Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatója köszöntötte, felidézve néhány személyes emlékét az alkonykapcsoló szerkezetekkel és a költő korábbi verseivel kapcsolatban. Gyenes Imre a beszélgetés elején arra volt kíváncsi, hogy a lírához, drámához, epikához milyen a viszonya a szerzőnek, hiszen mindháromhoz van köze. Költőként és színikritikusként főleg az első kettőhöz.

Turbuly Lilla elmondta: nem tartja magát bőbeszédű költőnek. Eddig ez a harmadik kötete, de ebből egy gyermekverseket tartalmaz. A felnőtteknek íródott Szélrosta tíz éve jelent meg. Évente körülbelül három-négy verset ír, ami nem számít soknak. Az Alkonykapcsoló azért is fontos számára, mert egy csokorba szedhette az elmúlt évek terméseit. A kötet 56 verset tartalmaz, hat ciklusba szedve, köztük egy válogatásokat tartalmazó fejezettel. A szerző azért emelt be az előző könyvéből is néhány – számára fontos – verset az új kötetbe, mert a Szélrosta már szinte hozzáférhetetlen.

A szerző és a kérdező a kötetbemutató előtti pillanatokban

A kötetbemutatón az Elfekvő napok című fejezet kapcsán szóba került az is, hogy manapság van egy olyan trend a költészetben, ami elmossa az életkori határokat. Vagyis nem mindig egyértelmű, hogy egy-egy alkotás felnőtteknek, vagy gyerekeknek készült. A költő elmesélte, hogy ő ezt a ciklust komolynak szánta – annál is inkább, mert a betegséghez, elmúláshoz, idősgondozáshoz kapcsolódó élményei ihlették –, ám játékos nyelvezete miatt sokan gyermekverseknek nézték őket. Így esett meg az is, hogy az egyik irodalmi folyóirat a gyermekversek rovatba tette a költeményeket. A kétértelműségre, vagy inkább „kortalanságra” jó példa a Szappan, szivacs című vers is, melyet a színház művészei is kétféle szemszögből, illetve hangnemben (babafürdetés, idős ember ápolása) adtak elő.

A kötetben kiemelt helyet (külön fejezetet) kapott a Vadon című vers, mely a legszemélyesebb költemény. Az író úgy érzi, hogy ebben a versben van leginkább benne saját maga. A kiadvány – melyet a Zalaegerszeg Kultúrájáért Közalapítvány is támogatott – a Prae.hu gondozásában jelent meg. A borítót, ami valójában egy képzőművészeti alkotás a Stuttgartban élő Lakner Zsuzsa tipográfus, kollázsművész készítette. A szerző neve és a kötet címe nem véletlenül lett kisbetűvel írva; ez is része a címlapon látható műalkotásnak.