A Honvédmenház története a Göcseji Múzeumban

  A veterángondozás hazai és külföldi története elevenedik meg

A zalaegerszegi a 15. helyszíne a Ferencvárosban egykor volt, a ’48-as veteránokról gondoskodó ház bemutatásának. Ahogy a megnyitón Havasi Bálint régész-főigazgató, (történelem tanár) és Velkey Péter kulturális főtanácsadó (magyar szakos tanár) beismerte, a 1848/1849-es események kapcsán általában a kezdet, a dicsőséges tavaszi hadjárat és a fegyverletétel szokott szóba kerülni. Kevésbé ismert számukra is, az életben maradt honvédek későbbi sorsa. Eleinte erről nem is lehetett beszélni. A mostani tárlat azonban nagyon sok információval szolgál e témában. 

Tárlatvezetőként volt jelen a kiállítás és a téma egyik meghatározó szakértője, Ress Wimmer Zoltán történész, akinek kutatási területe a honvédegyletek és maga a Honvédmenház. A kutatásban partnere volt dr. Gönczi Ambrus muzeológus, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója. Az 1950-es évekig meglévő épület ugyanis a Soroksári úton állt. 1871-ben rakták le az alapkövét, Vidats János, az Országos Honvédegylet alelnökének javaslatára. Az utolsó itt élő veterán honvéd, Lebó János, 1928-ban, 96 éves korában hunyt el és ezzel a ház működése megszűnt. Bár később tudomást szereztek néhány élő veterán honvédről, hivatalosan Lebó bácsit tekintették az utolsónak. A Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőjén ravatalozták fel, akárcsak Kossuthot vagy Görgeit. Díszsírhelye a Fiume úti temetőben található. A második világháborúban 1944-ben bombatalálat érte az épületet, majd néhány év múlva kezdődött a lebontása. (Ma gyárépület van a helyén.) 

A hazafias nevelés színtere is volt a menház

A kiállítás módot ad a veterángondozás hazai és külföldi történetére kitekinteni. A jelenlegi tárlat páratlan anyag; rendkívül sok emberi sorsot mutat be, mellyel a fiatal generációt is meg lehet szólítani. Ezt a célt eddig be is teljesítette a vándorkiállítás. Elhangzott: az 1848-as események egyik fontos történése volt a Magyar Honvédség létrejötte, szinte a semmiből, melynek versenyképessé kellett válni az osztrák katonákkal. A későbbi megtorlások idején, egészen a kiegyezésig nem lehetett felvállalni a honvéd múltat. Mégis az 1868-ban hivatalosan megalakult Magyar Királyi Honvédségnek ezek a katonák tették le az alapjait. 

A megnyitón szóba került a Honvédmenházban elvárt életmód. A sérült, segítségre szoruló egykori honvédeknek eleinte ez is katonás volt. Később a hierarchikus rendet az orvosi ellátás fontossága váltotta fel, kaszárnya helyett kórház jellegűvé vált. Közben a hazafias nevelés színtere is volt a menház, ahová gyerekeket vittek informálódni. A veteránok pedig számos alkalommal részt vettek az állami ünnepeken. 

A tablókon az összeállított információs anyag mellett korabeli újságcikkek, fotók láthatók. Érdekességként azt is megtudhatjuk, hogy Jókai Mór is részt vett az itteni felügyelő bizottság munkájában. A vándorkiállításhoz csatolták néhány helybéli múzeumi tárgyat, például két puskát. A megnyitón jelen volt Gyemi Tamás főhadnagy, a helyi hadkiegészítő és toborzó iroda vezetője. 

A Honvédmenház története digitálisan is elérhető – hangzott el a megnyitón.