A mártírhalált halt fiatal pap emlékére

A tisztelgő ünnepségen Kováts Ferenc rokonai, családtagjai is jelen voltak. Az „emberi” brutalitás miatt fájdalmasan rövid életű pap élete kevésbé közismert Zalaegerszegen. Ennek okai között van a sok évtizedes kötelező elhallgatás, mely a családtagok, ismerősök, hívek megfélemlítése mellett „fehér csendbe” zárta a tragikus sorsot.

Bronz arckép az első mise helyszínén

A homály feloszlásához hozzájárult a gencsapáti születésű Kapiller Ferenc által írt könyv, mely a fiatal áldozópap rövid életét mutatja be. Ebben elhangzik, Kováts Ferenc visszahúzódó ember volt, nem szerette, ha róla van szó, bántalmazásait is titkolta. Ez utóbbi okai között volt, hogy édesapja kisgazda volt, valamint a Mindszenty József által vezetett egyházi életben kiemelkedő egyházközösségi tag. Ezen két ok már „súlyos vétség” volt az 50-es éves második felében, amelyért járó büntetések nemcsak az apát, hanem hat gyerekét, köztük a mindezt hivatásával „tetéző” pálos papot is sújtották.

Kováts Ferenc (1932-1958) az egykori Zrínyi gimnázium (Deák) tanulója volt, majd Szombathelyen és Győrben végezte el a szemináriumot. Pálos voltát titokban tartotta, első miséjére a zalaegerszegi olai templomban került sor 1956-ban. Majd Gencsapátiba került káplánnak, ahol, rövid, két éves szolgálat alatt a falubeliek tiszteletét és szeretetét érdemelte ki. Az ÁVH embereinek többszöri bántalmazása után egészségi állapota hirtelen megromlott, utolsó miséjét az olai családi házban, ágyban fekve mondta el 1958. október 2-án, majd öt nap múlva gyógyíthatatlan betegségben elhunyt.

A ferences templom kertjében emléket állító bronz arckép, Szabolcs Péter Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása, baráti kezdeményezésre készült el, mondta a leleplező ünnepségen Ocsovai Grácián ferences szerzetes, majd felolvasta Csóka János pálos tartományfőnök köszöntő levelét, aki egyéb okok miatt személyesen nem tudott részt venni az ünnepségen. Ezt követően Vigh László országgyűlési képviselő idézte fel a fiatalon elhunyt áldozópap életútját. A leleplezett szobrot dr. Márfi Gyula veszprémi érsek áldotta meg. Az ünnepségen részt vevő családtagok, rokonok láthatóan még ma is fájdalommal és értetlenül állnak a tragikus sors emléke előtt.