természetvédelem

Megkezdték a kaszaházi Malom-tó környezetének rendbetételét, amelynek eredménye már most látszik. A nádat kivágták, a folytatásban a meder kotrását, a zsilip helyreállítását és a növényzet megújítását végzik el a szakemberek. A cél az, hogy az egykori csónakázótó népszerű kirándulóhellyé váljon.

Zalaapáti környezetében a Zalaerdő Zrt. gondozásában csodálatosan szép tölgyes, cseres és bükkös erők találhatóak, ahol a település önkormányzata, összefogva az anyagi támogatást biztosító Agrárminisztériummal és a Zalaerdővel, a közelmúltban egy szépen gondozott bakancsos tanösvényt alakított ki.

A kiállítás ugyan a Szombathelyi Képtárban volt látható, a téma azonban nem köthető konkrét helyhez. A kérdésfelvetések univerzálisak, sőt természetközeliek. De akár azt is mondhatjuk, hogy az emberek és növények viszonyát boncolgatják.

Az utóbbi időben lehet, hogy sokaknak eszébe jutottak Arany János elhíresült sorai: „Künn egy varju mondja: kár! Hess, madár!” A belvárosban fészkelő varjak hangos károgása csak egy dolog. Sokakat inkább a „bombázás”, vagyis a folyamatosan potyogó, és a járdákat is elcsúfító ürülék zavar. Különösen igaz ez a színház környékére, a Kossuth utca egykori Ifjúsági Áruház előtti szakaszára, és azokra a városrészekre, utcákra ahol sok a platánfa.

Három részelemből álló, de egy tematikus egységet alkotó kiállítással ünnepelte a Föld napját a Zrínyi Miklós Gimnázium. Mint ismert, a világnapra minden év április 22-én kerül sor, felhívva a figyelmet a bolygó természeti értékeire és a környezet megóvására.

A botfai Mindszenty Ifjúsági Házban madárgyűrűzéssel indították az új évet. A hideg ellenére lelkes, főleg gyerekek alkotta csapat egészítette ki a madarászokat. Így együttes erővel 64 madárra került gyűrű és három visszatérő kis tollast is befogtak a hálók.

A napokban jött ki a nyomdából a Magyarország madáratlasza című átfogó kiadvány, mely a hozzáértők 2014-2018 közötti megfigyeléseit rögzíti. A szerzők között zalaegerszegi elhivatott madarász is van, Gál Szabolcs, aki a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Nomenclator Bizottságának titkára, azaz a ritka fajokat is jól ismeri.

Ki védi meg a fákat? címmel rendezte meg legutóbbi összejövetelét a Zalaegerszegi Városvédő Egyesület. Az ülésen az épített környezetben lévő, főleg idősebb, ám értékes fákról, fasorokról, illetve a megbetegedett, veszélyessé váló példányokról esett szó. De az aktuális nagyberuházásokról is beszéltek, hiszen nem mindig egyértelmű, hogy vajon mi lesz az építkezések környezetében lévő fák sorsa.

A közelmúltban lezárult a Természetesen Zala/Természetesen Egerszeg című TOP-program. A projekt utolsó állomásaként az Art Moziban rendeztek szemléletformáló konferenciát.

Diákokat és városi civil szervezeteket szólított meg a Természetesen Zala/Természetesen Egerszeg elnevezésű program, melynek stílszerű helyszíne a Csácsbozsoki Arborétum volt.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979-ben indította az „Év madara” programját, mellyel a társadalom figyelmét kívánják felhívni a természetvédelmi szempontból veszélynek kitett fajokra. A szakmai csoport három olyan énekesmadarat „versenyeztetett” tavaly, melyek az agrárgazdálkodás területén fordulnak elő jellemzően, egyben a talajművelés negatív hatásának mutatói is.

Az elmúlt hét bővelkedett világnapokban, bár tulajdonképpen ez majdnem minden hétről elmondható, hiszen szinte már mindennek (legyen az tárgy, élőlény, vagy akár szemléletmód) van nemzetközileg jegyzett napja. Egy részük tényleg komoly és fontos dolog, a többi meg sokszor totális idiótaságnak tűnik.

50 évvel ezelőtt vették tervbe a létrehozását, 20 éve helyi védettségű a Csácsbozsoki Arborétum, a Zalaegerszegi Erdészet fenntartásában. Ennek kapcsán kérdeztük Pintér Csaba erdészetigazgatót.

Az Égigérő fű című filmben gyakran elhangzó és már szlogenné vált „szép zöld gyep” kinek mitől és főleg mekkorában szép, és a vadvirágos növényzet kinek mennyire hiányzik, ebben biztosan van köztünk különbség. Megosztó lesz tehát dr. Illyés Zoltán biológus szakmai és emberi véleménye, aki, ha nem is az eget, de mindenképpen gazdagabb élővilágú földi életet ígér a kicsit vadabban hagyott fűben. Az élet fenntarthatósága, a biológiai sokszínűség miatt követendők jó tanácsai.

Javában tart a vaddisznók ellési időszaka, s mivel ebben a sokak által látogatott Alsóerdő is érintett, megkérdeztük Győrvári Attila megyei fővadászt a témával kapcsolatban.

A Szabadics Közmű- és Mélyépítő Zrt. tavaly ünnepelte fennállásának 30 éves jubileumát. A közműépítéstől a magasépítésig számtalan jelentős projektet megvalósító vállalat idén májusban költözött be Zalakarosról új nagykanizsai székházába. Egyúttal nevet is változtatott: Szabadics Építőipari Zártkörűen Működő Részvénytársaság – utalva ezzel tevékenységének sokszínűségére.

Az élővilágtól való elidegenedéstől igyekszik visszafordítani egy újfajta képzettséggel bíró szakember, a természetfacilitátor. Az országosan első alkalommal meghirdetett képzésnek egy zalaegerszegi résztvevője is van. Biczó András agrármérnökkel beszélgettünk.

Az emberek egy része nagyon eltávolodott a természettől. Egyre kevésbé látja pontosan kimért rendszernek az élővilágot, ahol minden lénynek szerepe van az egészben. A skála másik vége a természetvédők, állatmentők. A közelítés módja a kommunikáció, információk átadása. Mert akár jóhiszeműen is árthat valaki a bioszférának. Akár túlzásba vitt fűnyírással, így „szépítve” meg a környezetét. Szép-e a zöld sivatag? Az is kutat rejt. Úgy hívják: nektárt termelő vadvirág.

Példát vehetünk a madarászokról, akik számára kiemelt elfoglaltság a természet megfigyelése. Teszik ezt a mostani korlátozott körülmények között is, felhasználva az időt a szűkebb lakótér ökoszisztémájának feltérképezésére. Ha máshonnan nem, az erkélyről ezt mi is megtehetjük, megnyugvásra lelve a látványban és a csicsergésben. Gál Szabolccsal, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagjával beszélgettünk.

A Balaton-felvidéki Nemzeti Park is jegyzi, azt a rekordot, melyet az idei békamentéssel értek el a zalaegerszegi Aranyoslapi-forrásnál. A 10 éve tartó mentés során soha ennyi kétéltű, pontosan 7847, nem kelt még útra és jutott át sikerrel a szaporodó helyet jelentő kis tóhoz. Volt olyan nap, amikor annyi békát vittek át az önkéntesek, mint máskor egy szezon alatt.