Kávéházak, kocsmák, presszók

Étkezés, sírva-vigadás, aktív társadalmi élet, meg néha egy kis botrány, sőt gyilkosság. Sok minden kapcsolható a kávéházi- és kocsmai kultúrához. A Múzeumok éjszakáján az érdeklődők régi zalaegerszegi vendéglátóhelyek nyomába eredhettek Béres Katalin történész-muzeológus vezetésével. Az éjszakai séta a Deák térről indult, és a belváros kultikus helyeire kalauzolta el a szépszámú és kíváncsi közönséget.

A történész elöljáróban elmondta: Zalaegerszeg központjában mindig számos vendéglátóhely működött. A 18. századtól a vármegye központja is itt volt, ami annyit jelentett, hogy rendszeresen érkeztek a városba nemesek a megyegyűlésekre, a megye legkülönfélébb részeiről. A közügyek lebonyolítására idesereglett urakat persze el kellett szállásolni, meg az élelmezésükről is gondoskodni kellett. És persze arra is szükségük volt, hogy néhány pohár itallal gyűjtsenek bátorságot a vitákhoz, ellenfelek legyőzéséhez, vagy a tisztújításokhoz.

A belváros területén így már a 19. századtól számtalan kocsma és vendéglátóhely működött. Köztük a legrégebbi, és az egyik legkedveltebb hely, a Kummer kávéház volt. Az épület ma is áll a Batthyány-Kölcsey utca sarkán. A vendéglátóhely történetéhez kapcsolódóan Béres Katalin megjegyezte: a kávéházat akkoriban az különböztette meg a kocsmától, hogy az előbbiben biliárdasztal és újságok is voltak. Nem mindenki tudta ugyanis járatni a fővárosi lapokat, a kávéházakban viszont a főbb kiadványokból mindig voltak példányok, ezért ez volt az újságolvasás egyik fő helyszíne.

Régi vendéglátóhelyek nyomában

A séta résztvevői az egykori Zóna étteremhez (ma Kormányhivatal) is ellátogattak

Napközben kávét, teát és egyéb italokat szolgáltak itt fel, estére pedig sok kávéház étteremmé alakult, ahol élőzenével szórakoztatták a közönséget. Szinte mindegyiknek volt különterme, vagy emeleti nagyterme, ahol különféle társadalmi szervezetek gyűltek össze. Az egyesületeknek ugyanis ekkor még nem, vagy csak nagyon ritkán volt saját székháza.

A Kummer kávéház emeleti nagytermében például az iparosok üléseztek. Az események persze néha eldurvultak. A 20. század elején történt egy tragikus eset: a mészárosok összeverekedtek az iparoslegényekkel, utóbbiak közül egy életét is vesztette. Ettől függetlenül a századelőn fogalommá vált a Kummer kávéház, ahol cukrászda is nyílt – ide már hölgyek is járhattak. 1912-től pedig mozi is üzemelt az emeleten.

A belvárosi sétán szóba került a Várkör utca egyik régi polgári épületéből kialakított kocsma, a Gól is. Az 1990-es években nyílt meg, és lett a ZTE-drukkerek egyik kedvelt törzshelye. A házat már lebontották, a területen, melyen állt, a tervek szerint a Mindszenty-központ épül fel.

Béres Katalin (jobbról) kalauzolta a közönséget

Az est során a résztvevők az egykori Zóna étteremhez, a volt Korona Szállóhoz, a HEMO-hoz, az Arany Bárány szállóhoz és a néhai Pontház presszóhoz is ellátogattak. Többek között megtudtuk: a Zóna Nemzeti-, majd Központi kávéházként kezdte pályafutását a 19. század végén. Több bérlője is akadt a helynek, de a vállalkozások nem voltak túl sikeresek. Mintha átok ült volna a házon, nem sikerült színvonalasabbá tenni a kávéházat, és növelni a forgalmat. Beszédes, hogy ekkoriban leginkább csak „Tetvesnek” csúfolták a helyet. Főleg a szegényebb sorú társadalmi rétegek jártak ide. A második világháborút követően államosították. A Zóna nevet az 1960-as években kapta; minden bizonnyal a zóna adag pörköltről.

Érdekes sorsa volt a ma üresen álló, egykori HEMO épületének is, amiben eredetileg vaskereskedés működött. 1932-ben alakították át cukrászdává (Papp cukrászda), ahol igazi sütemény-különlegességeket árultak. Az államosítást követően évekig itt működött a Zala Megyei Sütőipari Vállalt, innen szállították a többi vendéglátóhelyre a süteményeket. Később pedig a helyőrség vette birtokba az épületet.

A Pontház cukrászda egykor

Az Arany Bárány szálló előtt az is kiderült, hogy a 19-20. század fordulóján, és a század első évtizedeiben a „szállodabiznisz” sem volt éppen nyereséges vállalkozás Zalaegerszegen, mert nem nagyon volt turistaforgalom. A szálló ezért – ha átmeneti időszakokra is – többször bezárt. A tulajdonosok pedig a korszerűsítéssel sem tudtak eleget törődni. A szálló nagyterme, vagyis a Télikert viszont rendszeresen helyet adott kulturális rendezvényeknek (kiállítások, koncertek, bálok, színház). A hangulat azonban néha szó szerint „fagyos” volt, mert az épület északi oldalán lévő helyiséget nehéz volt kifűteni.

A felelevenített vendéglátóhelyek közül nem maradhatott ki a közelmúlt egyik népszerű helye, a Pontház presszó sem. Az 1960-80-as években szinte minden helybéli, vagy városba érkező megfordult itt. Annak ellenére, hogy berendezése elég szerény volt. Ám a süteményekre, és az itt zajló baráti találkozókra máig sokan emlékeznek. A hely a kilencvenes évek elején szűnt meg.