2020.05.28., csütörtök - Emil,Csanád Zalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

A megfelelést most el kell engedni

2020. május 02. szombat, 18:58
Szerző: Pánczél Petra; Fotó: Schmidt Béla
A magyarországi veszélyhelyzet kihirdetése óta szinte mindannyiunk élete jelentősen átalakult. Sokan egyedül maradtak a karanténban, míg másoknak épp az lehet zavaró, hogy kis helyen vannak összezárva családtagjaikkal. Ráadásul minden eddiginél több időt töltünk az online térben is.

Önismeret és online szolidaritás a karantén alatt

A másokkal való kommunikációnkra, a saját lelki- és fizikai életünkre egyaránt kihat a járvány miatt kialakult helyzet. Ennek néhány pszichológiai vonatkozásáról beszélgettünk Nagy Réka klinikai szakpszichológussal. Az apropót többek között az is adta, hogy a szakember hetek óta önismereti feladványokat tesz közzé a Facebook-oldalán.

- Ezek a játékos önismereti feladványok egyrészt jó kikapcsolódást nyújtanak a karantén idején, de tanítanak is, információt adva önmagunkról. Miben segíthetnek ebben a furcsa időszakban?

- Az önismeretnek különböző mélységei vannak. A közzétett feladványok valóban könnyed szórakozást jelentenek, hiszen szinte mindannyiunkban ott a kíváncsiság, hogy kik is vagyunk, vagy miért viselkedünk egy adott szituációban bizonyos módon, de az is érdekes, hogy miként látnak bennünket mások. Játszani felnőttként is jó! A kulcsszó pedig a játék, hiszen azt, hogy mennyire kell komolyan venni a kapott válaszokat, attól is függ, hogy milyen pszichológiai háttere van egy-egy feladatnak, kik és milyen céllal állították össze. Az viszont nagyon jó, ha valakinek egy ilyen játék felkelti az érdeklődését a mélyebb önismeret iránt, vagy egyszerűen csak elgondolkodtatja egy-egy válasz. Néha meglepően találó tud lenni a megfejtés. 

- Életünk jó része már a járvány ideje előtt is az online térben zajlott, most viszont a munkától a szórakozáson és a rokonokkal, barátokkal való kapcsolattartáson át, szinte minden percünket ott töltjük. Mit tehetünk a digitális kimerülés ellen? Mi jelezheti azt, hogy már túl sok az információ, túl sok az eszközök „babrálásával” eltöltött idő?

- Az online lét most még hangsúlyosabban lett egyszerre áldás és átok. Természetes igény, hogy amikor otthon kell maradnunk és a fizikai szociális kapcsolattartás korlátozott – vagyis nem találkozhatunk családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel – akkor megnő az online szolidaritás iránti igény. Ez korunk hatalmas előnye, hogy ilyen módon kompenzálni tudjuk a társas intimitás iránti vágyunkat. Az online kapcsolattartás segít megküzdeni a magánnyal, a bezártsággal, valamint mi is tudjuk így érzelmileg támogatni szeretteinket. Még szerencsésebb esetben tudunk tanulni és dolgozni is, de hozzájárul a kontroll-érzéshez az is, hogy tájékozódhatunk a világ dolgairól. Nagyon nehéz viszont most az olyan idős embereknek, akik jórészt személyesen tartották szeretteikkel a kapcsolatot. Ők nagyon magukra maradtak. Ami a kérdés másik részét illeti, a baj ott kezdődik, amikor nem vesszük észre időben, hogy a digitális létünk már nem pozitív, hanem ellenkezőleg, negatív érzésekkel tölt el bennünket. Ha állandóan a híreket böngésszük és a közösségi oldalakon bolyongunk céltalanul, az fokozza a szorongást, a depressziót, ami irigységet, magányosság-érzést fog eredményezni. A mérték fontos itt is, mint a legtöbb dolog esetében.

Nagy Réka

- Miért érezzük (vagy éreztetik velünk mások) sokszor azt, hogy folyamatosan jelen kell lennünk a digitális térben? Ez egy újfajta „megfelelési kényszer”? 

- Ez nem könnyű kérdés, mert a digitális jelenlét a munka világában valóban olyan elvárás, amit nem lehet nem tudomásul venni. Más kérdés a személyes, privát jelenlét, aminek viszont az a csapdája, hogy ha túlzásba visszük, elidegenedünk a saját személyiségünktől, életünktől; gyakorlatilag a valóságtól. Vagyis az online profil „kel életre”. Sokan úgy érzik, hogy amit nem posztolnak, az nem is létezik már. Semmi gond nincs azzal, ha valaki megosztja az örömét, vagy büszke, vagy szeretne egy-két lájkot bezsebelni egy jól sikerült fotóért. A probléma itt is az, ha ez már függőség, mert ennek a gyökere mindig valami súlyos kapcsolati probléma. És ez valóban lehet megfelelési kényszer, vagy szeretetvágy, magány, sőt önbizalomhiány, vagy adott esetben személyiségzavar is. 

- Ha már megfelelés és önbizalom… a nők egy jó részére most különösen nagy nyomás nehezedik, hiszen nemcsak munkájukat kell otthonról végezni, hanem a gyerekek tanítása és a háztartás is rájuk marad. Főleg ott gond ez, ahol egyedülálló az anya, vagy a társ nem partner ezekben a dolgokban. Hogyan védhetik egy kicsit a lelki egészségüket a nők ebben a szituációban?

- Úgy érzem, a jelenlegi helyzetben a máskor oly természetesnek tűnő tanács, hogy „legyen énidő”, most üres frázis. A munka, a háztartás, a gyereknevelés normál körülmények között is hatalmas kihívás, még nagyszülővel és segítő partnerrel is. Nincsenek szupernők, nem hiszek abban, hogy egy nő egyszerre tökéletes anya, feleség és munkaerő tud lenni! A megfelelést most különösen el kell engedni: nem baj, ha nem megy minden úgy, ahogy elterveztük. Nem hangzik túl jól, de néha csak túl kell élni.

- Az elzártság hetei alatt sok ki nem élt pozitív és negatív energia felhalmozódhat az emberekben. Mi lesz a karantén, illetve az enyhítések után? Kell számolni azzal, hogy a ki- és felszabadulás következtében esetleg több lesz a meggondolatlan cselekedet, vagy az erőszakos magatartás? Mi a hétköznapi életbe való visszatérés pszichológiája? Pláne, hogy továbbra is az óvatosságon és a távolságtartáson lesz a hangsúly.

- Egyelőre nem tudni, hogy a „visszatérés pszichológiája” ilyen esetre létezik-e, mert most olyan helyzetben vagyunk, amilyenben még nem voltunk. Olyan, mintha egy hatalmas „emberkísérletnek” lennénk a részesei. Azt sem lehet tudni, hogy lesz-e hétköznapi élet olyan értelemben, ahogy eddig számunkra ez megszokott volt. A fokozatos enyhítések valóban fontosak, nem csupán egészségügyi vagy gazdasági szempontok miatt, hanem a pszichés visszaállás miatt is. A hosszú szorongás és a bizonytalanság által felhalmozódott feszültség valóban fokozhatja a kockázatvállalást és az erősza