2018.08.19., vasárnap - HubaZalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

Egy ifjú jazzrajongó

2018. augusztus 05. vasárnap, 20:46
Szerző: Bánfi Kati; Fotó: B.K.
A mai ifjú korosztályból kevesek kedvence a jazz. Egy fiatal zalaegerszegi származású zenész, Sebestyén Patrik azonban kifejezetten rajongója, sőt quartettjével művelője is a műfajnak. A közelmúltban vendégfellépőként láthatta őket a közönség a Zalaegerszegi Városi Vegyeskar koncertjén.

- Hogyan férkőzött a szívedbe ez a zene?

- Veszprémbe jártam zenei szakközépiskolába, ott sokan hallgattak jazzt. Érdekelt is, és megszerettem. De én játszani is akartam. Ezért sok-sok zenehallgatás után elkezdtem én is a trombitán, majd sikerült összeállni két gitárossal és egy dobossal.

Nincs kétszer ugyanúgy

- Csupán hallás után tanultad a dalokat?

- A jazzt másképp nem is lehet. Van egy főtéma, egy dallam, de alapjában változó zene. Mindig más. Mi sem játsszuk kétszer ugyanúgy.

- És akkor honnét tudja a zenekar, mikor van vége a darabnak?

- A sok próba során kialakul egy közös nyelv, elég egy összenézés, vagy határozottabb zenei hang. de koncerten nincs vagánykodás. De valójában a fellépés a „legkevesebb” előtte a rengeteg próba a nagy munka.

- A négy fiatal (a tagok átlag életkora 21 év) alkotta csapatot mennyire veszik komolyan?

- Komolyan vesznek bennünket. Bár a közönségünk nem a fiatal korosztályból való, inkább idősebbek, zenészek, zeneileg műveltebb réteg. A fellépéseket egyelőre mi szervezzük, de vannak helyek, ahova rendszeresen járunk, például Sopronban, Győrben, Veszprémben. Zalaegerszegen kétszer léptünk eddig fel.

- Anyukád a vegyeskar oszlopos tagja, innen az indíttatás?

- Valóban anyukám szerette volna, hogy zenélni tanuljak, de nem volt célja, hogy zenei pálya is legyen belőle. Vörös Istvánnál tanultam trombitálni, aztán Veszprémben zenei középiskola, majd Győrben szereztem tanári diplomát trombita szakon. Egy hajszálon múlt, hogy állást is kapjak a napokban 40 jelentkező közül, de nem adom fel, mert mindenképpen tanítani szeretnék. Jelenleg jazz tagozatra járok Budapestre.

- A trombitások hol gyakorolnak?

- Otthon nagyon keveset, csak amíg a környezet bírja – mondja mosolyogva – Az iskolában van erre hely, ami azt jelenti, hogy keresni kell egy sarkot és nem figyelni a többiekre, akikkel közös a próbaterem. Ez elég kemény helyzet. De nagy szó volt az iskolától, hogy bár klasszikus zenét tanít, engedték, hogy a jazzből írjam a szakdolgozatom.

- Akkor ez már szerelem?

- Igen. Szerelem és egyben hobbi, ami már kvázi másodállás is a klasszikus zene mellett. A jazzt meg kell érteni. A közönségnek is. Mert gyors, bonyolult harmóniákkal és improvizációval. A zenésznek szabadságot ad. Erre a zenére oda kell figyelni, mert művészet is, akár egy festményt, meg kell vizsgálni. Mozartnál az a szép, hogy annyira tiszta a zenéje, hogy szinte lehet tudni, mi lesz a következő ütem. A jazz ennek tökéletes ellentéte, a zenész egyénisége is megszólalhat, ami akár a közönséget is váratlanul érheti. Én pedig produkálni is szeretek, nemcsak reprodukálni.

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK