Előadás a reformáció zenéjéről

Zenés áhítatra várták a híveket az evangélikus egyházba, ahol zenei csemegében részesültek a résztvevők. A 21 éve alakult Fővárosi Protestáns Kántorátus énekesei dr. Bencze Gábor vezetésével az 500 éves évfordulóját ünneplő reformáció zenéjének jellegzetességeiből válogattak. Az egyházzenéből doktorált előadó zenetörténeti érdekességeket ismertetett, melynek aláfestése, interaktív szemléltetése volt a magas színvonalon előadott repertoár.

Az ismeretterjesztő koncert főtémái az énekelt ige, és ennek speciális formája, a zsoltárok voltak. Az előbbi feladata, a világi szövegektől megkülönböztetni a biblikusakat. Ezért rendszeresen énekelve, méghozzá recitálva hangoztak el az istentiszteleteken. A műfaj jellemzője, hogy a zene, az ének alárendelődött a szövegnek, azt követte, mereven, monotonon. Ez az úgynevezett éneklő beszéd, melynek dallamvonala a mondandó tagolását is jelezte, mivel a latin nyelven előadott szöveget egyébként nehéz volt követni.

- A gépies zeneiségben nem az élmény volt a lényeg, de például a passiók legfontosabb részeinél kivirágzott a dallam – jegyezte meg az előadó, majd a többszólamú, s ezért zeneileg érdekesebb hangzású recitálásra is mutattak példát a kórussal.

A reformáció korában aztán anyanyelvi lett az istentisztelet. A latin németre váltott, ami a magyaroknak fából vaskarika volt csupán, amíg később meg nem jelentek a magyar szövegek is. Ez utóbbiak kezdetben a német zenét követték, viszonylagos pontossággal. Így szólalt meg például néhány „aranymondás”, tette hozzá az előadó

A koncerten felhangzott magyar zenemű is, Sulyok Imrétől, a XX. század egyik meghatározó evangélikus zeneszerzőjétől. A rendezvény zárásaként pedig a 24. zsoltár énekelték el, példaként egy olyan műre, amiben már a zene elsőbbséget szerez a szöveggel szemben, a muzsika élvezetét biztosítja.

A koncert szünetében Zsugyel Kornél evangélikus lelkész igehirdetésére került sor.