Az érzelmi szférából merít

80 éves Szabolcs Péter; jubileumi tárlat nyílt

Egy születésnapi kiállítás mindig jó alkalom arra, hogy ne csak szakmai, hanem személyes is legyen a megnyitó. Az alkotót köszöntő Balaicz Zoltán elsősorban nem polgármesterként, hanem hétköznapi emberként szólt. Mint fogalmazott: Péter 1967-ben költözött a városba a képzőművészeti főiskola elvégzése után, és igazi zalaegerszegivé vált. Nélküle ma már nehezen képzeljük el a hétköznapokat. Alkotásaival folyamatosan találkozhatunk a köztereken, a kiállítótermekben, sokak számára pedig máig a Zrínyi-gimnázium egykori tanáraként ismert. De ne csak a művészt, hanem az embert is vegyük észre: Szabolcs Péterre mindig a jókedv, az életvidámság jellemző. Optimista világlátása, az emberekhez való viszonya példamutató; azt nézi, mi köt össze minket, s nem azt, mi választ szét – fogalmazott.

A retrospektív kiállítást dr. Egri Mária művészettörténész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Mint mondta: Szabolcs Péter az az alkotóművész, aki egész életében belső inspirációit mintázta meg. Az emberre, az emberi kapcsolatokra épít, és ez művein is jól látszik. Születés, halál, férfi és nő viszonya, sőt viszonyrendszere, szülő-gyerek kapcsolat, öregedés, remény, kiábrándultság, kicsinyesség, indulat; mind-mind központi támája alkotásainak. Az arcok, a gesztusok sajátos megmintázása befogadhatóvá teszik műveit. Hiszi: az ember jó, és változtatható. Ez sugárzik figuráiról.

Az elmúlt ötven évben szinte minden olyan anyaggal dolgozott, amiből szobrot lehet készíteni. Fa, kő, bronz, terrakotta. Sőt, az ezredforduló után közönséges használati tárgyakból, vagy azok maradékaiból készítette el műveit; az újrafogalmazás által egy újabb jelentésréteget is kaptak így a szobrai. A művészettörténész szerint formázási ötleteit mindig az érzelmi szférából meríti. Az egyik legszemléletesebben talán a „Repülő szerelemesek” című, 1990-ben készült szobra mutatja be azt, hogy a „szabolcspéteri szféra” mennyi lehetőséget rejt magában: szépséget kötődést, bizalmat, egymásrautaltságot, valamint a felemelkedés, és a bukás lehetőségét is. Ez a szobor a kiállításon ugyan nem szerepel, ám a most megjelent albumban látható a fotója.

Egri Mária úgy látja, hogy Szabolcs Péter munkáiban a múlthoz, a hagyományhoz, a magyar és egyetemes kultúrához való kötődés is jelen van. Mitológiai témák, vallási szimbólumok, történelmi figurák éppúgy feltűnnek a művekben, mint az egyszeri ember (szülei, családtagjai, vagy a régi paraszti világ alakjai). De a humor, a politikai szarkazmus, a népies pajzánság sem áll távol tőle.

Az alkotó születésnapjára megjelent impozáns kötetet lánya, Szabolcs Tünde mutatta be egy szintén személyes hangvételű köszöntőben. Péterkém, vagy Tanár Úr: e két megszólítással illetik mindig édesapját, akinek a műtermében állandóan nagy volt a nyüzsgés, és a mai napig készül ott valami. A műterem csoda világ, saját életet él. Rajzok, szobrok, gondolatok születnek itt; a sokak által ismert és kedvelt, „birtokba vehető” műalkotások.

Az album grafikai terveit Árendás József álmodta meg, a szövegeket dr. Egri Mária művészettörténész és Magyar Hajnalka újságíró jegyzi. A fotókat Zóka Gyula készítette, a szerkesztés pedig Szabolcs Péter, Szabolcs Ágnes és Nagy Johanna munkája.

A tárlatnyión a Kis-Hétrét zenekar idézte fel néhány dallal a művész korszakait.