Négy fiatal művész, négyféle világlátás

Egykori adysok kiállítása az Apáczaiban

A címadás nem véletlen, hiszen Csondor Réka, Szirkovics Evelin, Kerese Zsolt és Kovács László festőművészek pályafutását az Ady Endre művészeti iskolában eltöltött évek alapozták meg. Ezért első közös kiállításukat volt tanáruk, az azóta nyugállományba vonult Farkas Ferenc szobrászművész nyitotta meg.

A fiatalok teljesen külön utakon járnak és teljesen más stílusban alkotnak. Műveik mégis jól harmonizálnak egymással az Apáczai MK galériájában. Virágok felnagyított részletei, jellegzetes falusi utcaképek, gyerekrajzra emlékeztető, emberszerű alakok és absztrakt, színes, geometrikus formák bontakoznak ki a látogató szeme előtt. Négy művész, négyféle világlátás, valamint műfaj és technika.

Ami Farkas Ferenc szerint közös az alkotókban az az, hogy erős festővénával rendelkeznek, és ez már gimnazista korukban is látszott rajtuk. Az érettségit követően volt, aki a Pécsett, volt aki Budapesten, volt, aki Szombathelyen tanult tovább. Kovács László talán picit „kakukktojás”, hiszen ő nyolc évvel idősebb társainál, és ma már ő is az Ady-iskola tanári karát erősíti. Ráadásul ő nemcsak rajzot, festészetet tanult, hanem később művészettörténészként is végzett.

Szirkovics Evelin virág-festményeit hozta el a kiállításra

Szirkovics Evelin munkáin virágok, virágok részletei látszanak. Melyek hol realisztikus, hol már inkább stilizált ábrázolásoknak tűnnek. Farkas Ferenc szerint a virág csak ürügy. Valószerűtlen méretű motívumokat látunk a felületeken, harmonikus, nyugalmas színekkel megjelenítve, ami természetfeletti hangulatig juttatja el a nézőt.

A hétköznapi események kimerevített pillanatai kapnak új értelmezést Csondor Réka festményein, aki saját fotóiból kiindulva festi meg képeit. A magyar falvak (azon belül is főleg a zalai települések, például Náprádfa) jellegzetes látképei, hangulatai elevenednek meg. A szocializmusból itt maradt (és sok esetben módosított) Kádár-kockák jelennek meg „szittya” környezetben, rovásírással dekorált utcakép elemeként. Mintha két párhuzamos világ lenne, pedig tudjuk: ez nagyon is a magyar valóság. A fotórealista ábrázolásokban érezhető a finom irónia, a terep alapos ismerete, de az alkotó precizitása, az apró részletek láttatásának képessége is. 

Csondor Réka: Isten hozta Náprádfán

Kerese Zsolt szereti a torzításokat, alakjai ezért bár emberszerűek, de sokszor gnómok. Képeivel az ember egészének illúzióját próbálja fenntartani. De érezhető az erőszak, a hatalom és a birtoklás vágya is a sokszor elnagyolt gesztusokban, nagyra nőtt kezekben. Farkas Ferenc úgy látja, hogy meghökkentő, de szerethető világot épített fel finom árnyalatokból.

Kerese Zsolt festményei

A geometrikus absztrakció tradíciójából indul ki Kovács László, aki művészettörténészként a 20. századi modern művészeti áramlatokkal foglalkozott. Mindez saját alkotásain is jól megmutatkozik. De az antik és a középkori építészet hagyományaiból is merít, nagyon egyedi konstrukciókat alkotva ezáltal. Vajda Lajos festőművész ihletesére kollázsokat és montázsokat is készít, mégpedig elhasznált könyvek, folyóiratok lapjaiból. A Vajda-féle „szentendrei-vonal” tovább él benne, de teljesen egyedi módon.

Kovács László munkái

Farkas Ferenc megjegyezte: a zalaegerszegi művészeti életre ráférne a fiatalítás. Nagyon bízik benne, hogy a most kiállító tehetséges alkotók közül lesz olyan, aki hosszú távon itt képzeli el az életét. „Valaki maradjon már Zalaegerszegen! Sőt, minél többen maradjanak a művészeti pályán a volt és jelenlegi adysok közül.” – fogalmazott.