2019.09.23., hétfő - Tekla Zalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

Pusztuló pincék rézgálic kékkel

2018. október 12. péntek, 19:17
Szerző: Pánczél Petra; Fotó: pP
Romos pincék, omladozó falak, hátrahagyott, elhasznált tárgyak. Por, pókháló, dohos levegő. Ez utóbbit persze csak képzeljük, hiszen képekről, mi több fotográfiákról van szó. A látványhoz azonban óhatatlanul szagokat is társítunk.

A Keresztury VMK Gönczi Galériájában a minap nyílt meg az idén 70 esztendős, Nagykanizsán élő Kotnyek István képzőművész (festő-, fotó- és filmművész) jubileumi tárlata. Az alkotó 1968 óta foglalkozik fotográfiával – képei azóta több kiállításon és különféle magazinokban is szerepeltek –, ám ez az első olyan tárlata, ahol digitális technikával készült fotóit mutatja meg.

Kotnyek ’70 jubileumi tárlat

Kotnyek István és dr. Cséby Géza a tárlatnyitón

Az „Elhagyott terek türkizzel” című sorozat elemei a zalai szőlőhegyek szó szerint elhagyatott világába; vagyis a (r)omlásnak indult régi présházak rideg, ám mégis látványos valóságába kalauzolják el a látogatót. Mert valahogy szép ez a kopottság: a málló vakolat, a lyukas boros korsók, a szakadozott kosarak és az asztalokon felejtett egyéb szőlőhegyi „kellékek” világa. Elsőre talán szomorú és megdöbbentő ez az enyészet, a nagyszülők, dédszülők mindennapi életterének pusztulása. Ám a fotókon látható, sőt szándékosan kihangsúlyozott türkizkék (a réz-szulfát, vagyis a növényvédő szerként használt rézgálic színe) mintha adna némi reményt a túléléshez. Talán tartósítja, megvédi a tárgyakat, amik az évtizedek alatt átszíneződtek az oldattal.

Ahogy a kiállítást megnyitó dr. Cséby Géza irodalomtörténész is fogalmazott: az elhasznált tárgyak nemcsak a múltról, hanem a jelenről is szólnak. A jelentésüket pedig tovább gondolhatjuk. A kérdés az, hogy vajon még érték-e az omladozó pincék világa, ahol a megannyi hasznavehetetlen tárgyon kívül szinte semmi nincsen? A szónok szerint viszont az érték éppen a múltjakban, történetiségükben rejlik, ezért fontosak. Bár emberek nem, csak kihalt terek láthatók a képeken (az egyetlen élőlény egy macska), mégis lépten-nyomon ott az emberi kéz lenyomata. Mindazoké, akik valaha itt dolgoztak és a kezükbe fogták a ma már ócskának számító eszközöket.

Rézgálic színezte edények

A fényképek a megmaradt világ relikviáit őrzik. Kotnyek fotói pedig hol egy-egy halk etűdhöz, hol egy-egy hosszabb szimfóniához hasonlítanak. A kiállítás zeneiségét erősíti az is, hogy a képek mellett – kisebb csoportokban – helyet kapnak maguk a türkiz színűvé lett tárgyak is. De nem dominálnak a fotók felett, csupán az összhatást erősítik.

Kotnyek István munkái nem ismeretlenek a zalaegerszegi közönség előtt, hiszen az elmúlt évtizedekben egyéni tárlaton és csoportos kiállításokon is szerepeltek már itt munkái. 1992-ben Zala Art-díjat kapott, 1993-ban pedig Zala Megye Közgyűlésének Alkotói Díját vehette át. Tíz évvel ezelőtt (hatvanadik születésnapján) a mostanihoz hasonlóan a VMK-ban nyílt tárlata. Akkor „Mentés másként” címmel, festett objektjeit hozta el városunkba.

Elhagyatott pincék világa tárul elénk

Akkori alkotásait is néhai használati tárgyak (teknők, ládák) ihlették. És ahogy 2008-ban, úgy most is: a jubileum alkalmából nemcsak Zalaegerszegen, hanem Nagykanizsán is nyílt kiállítása. (A Magyar Plakát Házban látható retrospektív tárlat a sokoldalú képzőművész fotográfián túli munkáiból – főleg festményeiből – válogat.)

A Gönczi Galériában látható fotográfiák október 27-ig várják a látogatókat.

 

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK