Elköszönt a földön járó toronyórától Preisz József

Megtalálta utódát, átadta a kulcsokat

Az órásmester lapunkat azzal a hírrel kereste fel, hogy elköszön a földön járó toronyórától, melynek karbantartása már nehézkes számára. Mint mesélte, 2005-ben készült el az óraház, vagyis „szállt a földre” a nagytemplom régi toronyórája. Az azóta eltelt időben rengeteg pozitív élményt szerzett; számos tárlatvezetést tartott a színház előtti téren, és több országos sajtóorgánum, televíziócsatorna is megkereste a világon egyedülálló toronyórával kapcsolatban. – Ezek a tudósítások, idegenvezetések mind-mind a szeretett városom jó hírnevét öregbítették – fogalmazott.

Preisz József utódának, Kakuk Péternek mutatja az óraszerkezetet

- A jövő hónapban betöltöm a 77. életévemet, és azt gondolom, hogy ennek az órának akkor is mennie kell, ha én már nem leszek. Most még át tudom adni a tapasztalataimat és a működés fortélyait. Az óra részben elektronikus, ám van egy manuális része is a feladatoknak, ami azt jelenti, hogy 40 naponként fel kell húzni. Vagyis egy szintbe kell állítani mind a három súlyt, melyek meglehetősen nehezek. Régen egy kézzel is elvégeztem ezt a munkát, ma már kettővel is nehézkesen megy – tette hozzá.

Szerencsére azonban Kakuk Péter személyében rátalált arra a szakemberre, aki a jövőben elvégzi az óra mechanikai karbantartását.

Kakuk Péter érdeklődésünkre elárulta: erősáramú műszerész és informatikus végzettséggel rendelkezik. A földön járó toronyóra egy kétszáz éves mechanikai szerkezet, de a motor vezérlése már elektronikus, ez a vonal pedig hozzá is közel áll. Preisz Józseffel éppen emiatt került kapcsolatba, hiszen az óra elektronikai kivitelezését és javítását egy közös ismerősük, Kancsal Miklós végezte. Ami a  manuális beállításokat illeti, az órásmester segítségével elsajátította a technikát.

Búcsúzik az órásmester, új karbantartója lesz a földre szállt toronyórának

Preisz József hozzátette, hogy az elmúlt években Kancsal Miklós sokszor helyettesítette őt, ha éppen nem volt itthon, amikor szervizelni, vagy felhúzni kellett az órát. Az évtizedes szakmai munkát ezúton is köszöni neki, és azt is, hogy megismertette Péterrel.

Az órásmester átadta a toronyóra kulcsait Kakuk Péternek azzal a gondolattal, hogy akik eddig dolgoztak az órán nemcsak a tudásukat, hanem a szívüket is beletették munkába. Bízik benne, hogy ez Péter esetében is így lesz. Az új karbantartó úgy fogalmazott: megtiszteltetés számára a feladat, hiszen nem mindenkinek adatik meg, hogy egy régi, várostörténeti értékkel bíró óraszerkezettel foglalkozzon.

Preisz József azért a jövőben is szemmel tartja az órát, mert sokat jár a színház környékén. Amig egészségi állapota engedi továbbra is szívesen tart tárlatvezetéseket ha felkérik, mert rengeteg mesélni valója van.