A bor összekapcsolja az embereket

 Tárlatvezetés Bussay Dorottya borásszal a Göcseji Múzeumban

A telt házas rendezvény elején Béres Katalin történész, a Nőnek lenni akkor… című tárlat egyik kurátora elmondta: a múzeum új időszaki kiállítása kilenc olyan zalai – jórészt zalaegerszegi – hölgyet mutat be a 20. század elejéről, akik nem a kor elvárásainak megfelelően éltek. Tehetségük, tudásuk, kitartásuk révén önálló keresetet biztosító foglalkozást űztek. Tevékenységük által elismert tagjai lettek a helyi közösségnek. Nevük azonban jórészt elfelejtődött, ezért is érezte fontosnak a múzeum, hogy megemlékezzen róluk, és hogy nevük ezáltal újra bekerüljön a köztudatba.

A kiállításhoz különleges programokat is kapcsol az intézmény. Megkeresték ugyanis a tárlaton látható 19-20. századi hölgyek mai „megfelelőjét”. A sorozat első állomásaként gróf Festetics Mária mai „hasonmását” ismerhette meg a közönség. Na, nem amiatt, mert az illető bárki udvarhölgye is lenne, hanem mert Festetics Mária Sissi halála után gazdálkodó tevékenységet folytatott és sikeres földbirtokos lett. Így esett a múzeum választása Bussay Dorottya borászra. Aki emellett háziorvos, így összekapcsolható a kiállítás egy másik szereplőjével, dr. Kovács Malvinnal, Zalaegerszeg első női orvosával is.

Bussay Dorottya a tárlatvezetés során többek között elmesélte, hogy édesapja halála után, vagyis tíz éve költözött haza Zala megyébe, és vette át a birtok irányítását, valamint a háziorvosi praxist. Eleinte voltak nehézségek amiatt, hogy ő nőként (és édesanyaként) űzi ezeket a tevékenységeket, de idővel a nemek közötti különbségeket máshogy kezeli az ember és a környezete is. Ráadásul tíz év alatt sokat változott ez a dolog, már csak azért is, mert a borász szakmában egyre több a nő. Egy fiatal, pályakezdő hölgy ma már jobban helyt tud állni olyan területeken is, ahol eddig nem – tette hozzá. A férfiak is sokat változtak, és könnyebben elfogadják, vagy akár természetesnek is veszik, hogy manapság nők is dolgoznak olyan szakmákban, amikben régen nem. Persze vannak olyan területek, amikhez ő nőként nem igazén ért, ilyenek a műszaki dolgok, valamint a traktor- és más munkagépek kezelése. Ilyenkor másoktól kér segítséget; felnézve és tisztelettel fordulva azokhoz a kollégákhoz, akiknek ez a szakterületük. 

Persze mivel orvos is, az est folyamán szóba került a bor élettani hatása. Szerinte, ha mértékkel fogyasztunk jó minőségű borokat, annak valóban van pozitív élettani hatása. Elsősorban a rezveratrol vegyület jótékony (antioxidáns) tulajdonságait emelte ki, ami főleg a vörösborokban található meg, de kisebb mértékben a fehérbor is tartalmazza. A bor emellett (mint az alkoholok általában) nyugtató, stresszoldó hatással bírnak. A mértékletesség és a kulturált borivás azonban valóban fontos tényező. Nőknek napi 1-, férfiaknak maximum napi 2 deciliter javasolt. A borkóstoló alkalmával nyers pezsgő, rajnai rizling és a régi magyar kékszőlőfajtából, a csókaszőlőből készült vörösboruk is terítékre (illetve a poharakba) került.

A borász hisz abban, hogy a jó bor és az efféle kulturális események legalább olyan fontosak az emberi kapcsolatok és a közösségépítés szempontjából, mint régen a táncos összejövetelek. Így a Bussay család tevékenysége némileg a tárlaton szereplő Farkasovszky Terike tánctanárhoz is hasonlítható, hiszen a bor – akár a tánc – embereket köt össze, barátságok, szerelmek szövődhetnek általa. Valentin-nap alkalmából Bussay Dorottya azt is elmesélte, hogy férjét a bor révén ismerte meg. Béres Katalin pedig Festetics Mária udvarlóiról is mesélt.