Mácsai István realisztikus alkotásaiból nyílt tárlat Zalaegerszegen

 Városképek, csendéletek, portrék, utcarészletek

Legutóbb 1970. április-májusában csodálhatta meg a zalaegerszegi közönség a festő műveiből összeállított válogatást, az akkor még létező Képcsarnokban (mai polgármesteri hivatal alsó szintjén). Az erről készült rövidfilm bemutatásával indult a megnyitó.

Aláfestő zeneként a házigazda intézmény igazgatója, Tóth László zongoraművész egy Schubert darabot játszott le. Emelkedett állapotban indult ezzel a program, ahol elsőként a művész idősebbik fia, Mácsai János kapott szót (másik fia Mácsai Pál színművész). A köszönet szavai mellett elmondta, meghatott állapotban van. Megemlítette, a festés során komolyzenét hallgató édesapja egyik kedvence Schubert volt, számtalanszor meghallgatta műveit.

Mácsai János

Hozzátette: sok festmény keletkezésénél jelen volt, kicsit nehéz is ezeket visszanézni (Mácsai István 2005-ben hunyt el). Elmondta, a 83 éve alatt létrehozott nagy életműnek csak töredéke látható ezen a tárlaton (több mint 1000 festmény, 35 ezer fotó és 16 órányi film, valamint több ezer oldalas irodalmi értékű szöveg tartozik az alkotó hagyatékához, aki már gyermekkorától kezdve rajzolt). A tárlat nemcsak a családnak öröm, de abszolút nagy élmény. Ez utóbbit a jelenlévő szép számú közönség egyértelműen megerősítette, többször is végigjárva az anyagot, ráfeledkezve a képekre, szinte nehéz volt elhagyni a termet. 

Mácsai munkásságát dr. Kostyál László művészettörténész, a kiállítás rendezője méltatta. A XX. század második felének legérdekesebb realisztikus művészeként jellemezte, aki 1922-ben egy Magyarországon megkésett avantgárd időszakba született.

Munkásságában a két világháború közötti és az 1956 utáni korszakot választotta el, miközben utalt általában a művészettörténeti korszakokra is. Többek között elmondta, Mácsait 1945-ben vették fel a főiskolára, melyet röviddel a diplomaszerzés előtt otthagyott, ennek ellenére művészetét kétszeres Munkácsy-díjjal is elismerték. A jelen kiállításon városképek, csendéletek, portrék, utcarészletek láthatók. Három, budapesti városképet külön is kiemelt a művészettörténész. Illetve hangsúlyozottan beszélt azokról az alkotásokról, melyeken klasszikus festmények részleteit jelenítette meg Mácsai. Csendéletei is számos szimbólumot rejtenek, melyet érdemes felfedezni.

Realizmus, szürrealizmus, parafrázisok, döbbenetes kontrasztok, hagyjuk, hogy mindezt megértsük, úgy, ahogy az bennünk szólal meg – bíztatott végül Kostyál László.