Vezető hírek

Szabó T. Anna versekről, csendről

2024. április 10. szerda, 16:11

Szerző, fotó: Pánczél Petra

Címkék: Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár, Író-olvasó találkozó, Irodalmi est, Irodalom, Karáth Anita, Költészet napja, Pánczél Petra

A magyar költészet napja alkalmából szervezett több napos programsorozat nyitányaként Szabó T. Anna Prima-díjas, József Attila-díjas költő, műfordító volt a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár vendége.

Költészet napi beszélgetés a Vagyok című kötetről

A szerzővel Karáth Anita költő, tanár beszélgetett a pályakezdésről, a mesterekről, az elmúlt évtizedek munkáiról, a szerelemről, házasságról és persze a madarakról, mely visszatérő elem költészetében. Szabó T. Anna élete legelső verse a rigóról szólt, amit 12 éves korában írt a vécében. A madarakat azóta is figyeli, a rigó pedig a magabiztosságot, a lét áradását jelenti számára. Talán egy kis hiúságot is: amikor a rigó dalol, nagyon akarja, hogy mindenki hallja a hangját, ahogy egy költő is azt szeretné, hogy a neve ott legyen a könyvespolcokon.

Karáth Anita, Szabó T. Anna és Tóth Renáta, a könyvtár igazgatója

Természetesen szó esett a Vagyok című verseskötetről is, mely Szabó T. Anna 50. születésnapjára jelent meg 2022-ben, és a költő összegyűjtött verseit (régieket és újakat) tartalmazza. A beszélgetés során kiderült, hogy férje, Dragomán György író javasolta, hogy a kerek születésnapra rendezze össze eddigi verseit egy kötetbe. Mindez nem is volt olyan egyszerű feladat. Nem szerette volna kijavítani, átdolgozni az eddigi verseit, hogy megmásítsa fiatalságát (ahogy azt annak idején Szabó Lőrinc tette a gyűjteményes kötete szerkesztésekor a sok belejavítással). A könyv inkább felvonultatja Szabó T. Anna eddigi hangjait; a pálya kezdetét, a számára fontos irodalmi hagyományokat és az önmagával folytatott dialógusokat.

Azt vallja, hogy új verset nem is nagyon lehet írni, mert nem vagyunk függetlenek attól, amit életünk során elolvastunk. Ezért nehéz azt megmondani, hogy valaki mikor talál rá a saját hangjára. Szerinte egy költőnek távoli dolgokat kell összekapcsolni egymással, ahol az asszociációnak óriási szerepe van. De annak is, hogy milyen a szó és a forma kapcsolata, mit jelent a lírai beszéd, kit takar maga a létige. Erre utal a könyv címe is: Vagyok.

A szerző úgy érzi, hogy a költő vigasztalni született; a vers pedig nemcsak zene, hanem csend is. Az a bizonyos lírai beszéd a sorok közötti szünetek, csendek révén is érvényes.