Magyarország első madártani atlasza

Zalaegerszegi szerzője is van a kötetnek

A látványos kiadványt 150 fotó, 1700 térkép és grafikon illusztrálja, több száz madarász és 61 fotós, valamint a szerkesztők munkája nyomán. A tartalmas könyvben 800 oldalon, 420 madárfajt mutatnak be, számos jellemzővel, angol nyelvű összefoglalóval kiegészítve. Sajnos kereskedelmi forgalomban nem kapható, de digitális formában az egész tartalom elérhető. A könyv az Agrárminisztérium és az MME támogatásával valósult meg. 

Gál Szabolcs a szerzők között

- Kiknek készült ez a kiadvány?

- Elsősorban a szakembereknek, madarászoknak, madarászok által. 

- A könyvben 90 madár leírása mellett található a neved, mint szerző. De ha már a ritka madarakat jegyző bizottságot vezeted, te milyen ritkaságokat láttál, ami gazdagítja ezt a kiadványt?

- Az egyik nagy büszkeség, egy tengeri partfutó, melyből az egyetlen példányt én találtam Magyarországon. Valamint a Wilson víztaposó és az erdei sármány első magyar előfordulását is én jegyzem. Mindenhol a madarakat figyelem, és ha lehet a ritkaságokat. Amikor látok egyet az eufórikus érzés. Mára nemcsak a madarászok száma nőtt meg, hanem nagyon sokat fejlődött a technika is, így szerencsével laikus is elkaphat különlegességeket. Az viszont bosszantó, amikor már majdnem célba érünk egy ritka fajra „vadászva”, csak éppen a bokor rossz oldalán állsz és végül csak hallod, de nem látod a madarat. A vadászat ma már szerencsére csak fotózást jelent. Nem mindig volt így, hiszen régen, az adat elfogadásához le kellett lőni a madarat. Aztán jött a távirat küldések, majd az sms kora, manapság meg a közösségi oldalakon is láthatók ritka madarak.

- Neked milyen a technikai felszerelésed?

- Nagy nagyítású teleszkópom van, amivel sík területen 2-3 kilométerig lehet madarakat beazonosítani. 

- Melyik a fő megfigyelő területed?

- Zala megye és az egész Balaton. 

- Zala megye milyen madarász szemmel?

- Fajgazdagnak nevezhető, hiszen van többféle erdő, dombvidék, Kis- Balaton, Balaton, Keszthelyi-hegység, mezőgazdasági terület, tőzeglápos rész. De megfigyelés szempontjából az erdős rész nem jó. Ott fészkelőhelyet lehet kutatni, nyílt helyeken, vizes területen szoktunk inkább mozogni. Így hazánkban a legjobb megfigyelő helyek például a Hortobágy, a Fertő melléke, az apaji puszták, de a Kis-Balaton és a Balaton is ilyen. 

- Általában mi mondható el a madarak állományáról?

- Nehéz érzékelni a fogyást. Mivel az elmúlt években megtízszereződött a madarászok száma, tehát több a megfigyelés is, emiatt úgy tűnhet, hogy több a madár. Azonban az életterek szűkülésével a gyakori fajok száma is csökken. 

- Ez után a nagy munka után, mi a terved?

- Grafomán vagyok. Nagyon sok feljegyzésem van, rendszeresen publikálok szaklapokban, de még sok mindent nem írtam meg. Például egy zalai monográfiát. Az adatok már megvannak, csak fel kellene dolgozni – mondja Gál Szabolcs, aki 28 éve elhivatott megfigyelője a madaraknak.