2024.03.03., vasárnap - KornéliaZalaegerszeg időjárása

Vezető hírek

A kádárizmus sajátossága és sokszínűsége

2022. október 06. csütörtök, 18:54
Szerző: Pánczél Petra; Fotó: -pP-
Kádár-korszak a vasfüggönyön túlról, szocialista agrármodernizáció, ellenségképek, balatoni építkezések, popkultúra zenével, filmekkel; a Lindától „A besúgóig”. Napjaink televíziós sorozatának említése azt is jelzi, hogy a korszak utóélete is figyelmet érdemel. Mindez csak néhány kiragadott elem egy közelmúltbeli országos tudományos üléssorozat programjából.

Egy jelenkor-történeti konferencia tanulságai

„Kádár-korszak, kádárizmus, korlátozott mozgástér: magyar modell?” címmel rendeztek jelenkor-történeti konferenciát Miskolcon. A háromnapos eseményen szinte minden olyan hazai intézmény és műhely (levéltár, múzeum, egyetem) bemutatkozhatott, ahol az említett korszakra vonatkozó kutatások zajlanak. Zalaegerszegről Kiss Nóra, a Göcseji Múzeum etnográfusa (A lakossági földgázfogyasztás térhódítása Magyarországon című előadásával), és dr. Káli Csaba történész, a MNL Levéltár Zala Megyei Levéltárának igazgatóhelyettese vett részt a konferencián. Ő az 1984/85-ös országfotózás során született képek társadalomtörténeti jelentőségéről beszélt a szakmai fórumon. (Ennek zalai vonatkozásáról tavaly szeptemberben nyílt kiállítás a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban.)

A „gigantikus” miskolci konferencia komplexitásáról és tapasztalatairól dr. Káli Csabát kérdeztük. Az idézőjeles szó elsősorban arra vonatkozik, hogy párhuzamosan nyolc szekcióban 200 előadó vett részt az üléssorozaton, de akár a tematika sokszínűségére is utalhat.

Dr. Káli Csaba

- Az 1990-es évek elejétől 2000-ig létezett egy ehhez hasonló, országos jelenkor-történeti konferenciasorozat, melyet háromévente rendeztek meg. Ezt követően ad hoc jelleggel voltak ilyen események, 2016 óta azonban ismét rendszeressé váltak a találkozók. Akkor Egerben, három évvel később Szegeden, most pedig Miskolcon rendezték meg a tudományos ülést. Akár a szervezők, akár a résztvevők számát nézzük, eddig a miskolci volt a legnagyobb – idézte fel az előzményeket a történész, akit Horváth Sándor, a Történettudományi Intézet főmunkatársa, a rendezvény egyik főszervezője kért fel egy előadásra.

A konferencia célja – azon túl, hogy bemutassa a legújabb kutatások eredményeit – az is, hogy kérdéseket tegyen fel, illetve hogy újra gondolja a Kádár-korszak és a kádárizmus helyét a magyar történelemben. Mennyiben és hogyan volt sajátosan magyar modell a Kádár János nevéhez köthető korszak? Jórészt ezt a fő kérdést járták körül az előadók.

- A rövid válasz az, hogy igen, sajátos volt. Nem beszélhetünk ugyanis teljesen egyforma rendszerekről a szovjet blokkon belül sem. Minden országnak megvolt a maga egyedisége, ami múltjából, hagyományaiból, kultúrájából fakad. Ezekre épült rá a kommunista hatalom. Egy rendszer politika felépítménye gyorsan változhat, elég hozzá egy forradalom, vagy megszállás, netán rendszerváltás. Viszont a helyette kialakuló újban mindig ott van az előző lenyomata. A társadalom ugyanis nem tud ilyen gyorsan változni, a régi szokások, tradíciók, életstílusok generációkon át jelen vannak. Éppen ezért érdekes téma lehet a Horthy-rendszer társadalmi elemeinek tovább élését nyomon követni a Kádár-korszakban, illetve a posztkádárizmus lenyomatait megfigyelni a ’90-es években, vagy napjainkban.

Illusztráció 

A történész szerint minél hosszabb, minél elnyomóbb és megfélemlítőbb egy rendszer, annál mélyebbek bizonyos társadalmi beidegződések, amik nehezen kopnak ki. Nemcsak rossz, hanem jó gyakorlatokról is beszélhetünk, utóbbiak pedig azért fontosak, mert afféle egészséges reflexként segíthetik a túlélést rosszabb időszakokban, válsághelyzetekben.

A konferencia sokszínűségét pont az adta, hogy társadalomtörténeti megközelítésből vizsgálta a Kádár-korszakot. Túllépve az eseménytörténeten és a diktatúra hatalmi gépezetének bemutatásán, egy kifinomultabb, részletgazdagabb képet kívánt adni a hétköznapokról is. Vagyis a különféle társadalmi csoportok, sőt az egyszerű „kisember” is témája a mai kutatásoknak. 

- A kilencvenes évek elején volt egy úgynevezett „levéltári forradalom”, ami azt jelenti, hogy kutathatóvá váltak az állampárti iratok, és általában véve is a szocialista korszakhoz kötődő dokumentumok. A nagy egészbe pedig korabeli sajtóanyagok, fotók, filmhíradók, filmek, zenei anyagok, sőt személyes élettörténetek is beletartoznak. A történettudományon belül új irányként megjelent a politikai társadalomtörténet, sőt az úgynevezett mikrotörténet is. Ami a társadalom legalsóbb rétegeit, sőt az egyes embert vizsgálja. Legyen arca a gyári munkásnak, vagy a tsz-ben dolgozóknak. Annál is inkább, mert a tárgyalt időszakban olyan kihívások érték a családokat, hogy az egyén valamilyen formában mindig interakcióba került a hatalommal, és ennek nyomai a levéltári forrásokból is kiolvashatók. Mindezek szélesebb spektrumra helyezik a jelenkori kutatásokat, így nem csoda, hogy a történettudományon kívül a szociológusok, néprajzosok, médiakutatók, kultúrakutatók, politológusok is foglalkoznak a korszakkal – fogalmazott a történész.

Kérdésünkre, hogy mihez képest kell újra gondolni a Kádár-korszak helyét a magyar történelemben, Káli Csaba azt mondta, hogy minden történészgenerációnak újra kell írnia a történelmet.

- Elsőre ez talán furcsának tűnik, de a nyelv, amivel a gondolatainkat kifejezzük, és az a fogalomrendszer, amivel a történész dolgozik, folyamatosan változik. Egy 100-150 évvel ezelőtt írt történeti munkának már nem biztos, hogy értjük azokat a finomságait, amik akkor egyértelműek voltak. Hogy a jelen generáció értse a történelmet, újra kell azt írni a nyelvi, fogalmi változásoknak megfelelően. Az „újraírás” másik oka pedig az, hogy mindig újabb és újabb források kerülnek elő, amik árnyaltabbá teszik a képet, bővítik ismereteinket.

Illusztráció

Megjegyezte: a jelenlegi kutatási irányoknak megfelelően téma lehet például a balatoni nyaralóhelyek világa, a Kádár-kori közterek mai megjelenése a közösségi médiában, a rendszerváltozáshoz vezető szerteágazó kül-és belpolitikai, illetve társadalmi folyamatok, vagy épp „A besúgó” című filmsorozat. Utóbbiról vita is zajlott a konferencián, hogy vajon mennyire kell ragaszkodnia a történelmi tényekhez egy fikciós filmnek, illetve, hogy milyen hatása lehet a mai fiatalokra, akik már csak a történelemkönyvekből ismerik a titkosszolgálatok világát.

Apropó vita: Káli Csaba azt mondja, a rendezvény egyik pozitívuma az volt, hogy minden szekcióban volt egy úgynevezett vitaindító, aki az előadások után megadta a lökést ahhoz, hogy beszélgetés, sőt valódi szakmai vita bontakozzon ki az adott téma kapcsán.

Hogy mit lehet mindebből a zalai, zalaegerszegi kutatómunka során hasznosítani?

- Mindenképpen inspiráló egy ilyen találkozó, hiszen bővíti az ember nézőpontját. Egy történésznek azon is el kell gondolkodnia néha, hogy amit saját maga leírt, az egy bizonyos idő után még mindig érvényes-e? Ha a sokféle új megközelítés és vita után is védhető a saját magunk állítása, akkor talán nem járunk rossz úton.

 

Az archív képek a konferencia honlapján találhatók (Forrás: https://kadarizmus.webnode.hu/)

MEGOSZTÁS

HETI TÉMA
Lapcsalád (pdf-tár)
Zalaegerszeg
Zalai Napló
Hévíz Keszthely
CÉGBOX
HÍRLEVÉL

Leiratkozás hírlevelünkről

CÍMKÉK