Fotókon a "létező szocializmus"

 Faluképek a nyolcvanas évekből

A "létező szocializmus" életvilágai. Zalai miliők az 1980-as években címmel nyílt fotókiállítás a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A rollup-okon bemutatott tárlaton a Zala Megyei Levéltár és az Országos Levéltár által megőrzött, zalai vonatkozású fényképekből láthatunk egy válogatást. Az anyag korántsem teljes, ám annál lényegre törőbb: a korszak jellegzetességeit 17 zalai település magán- és középületeinek, utcaképeinek elemzésével bőven be lehet mutatni.  A kiállítást a levéltár két munkatársa, Bojt-Tóth Orsolya levéltáros, és dr. Káli Csaba történész, az intézmény igazgatóhelyettese állította össze a meglévő fotók és a fellelhető források alapján. A szövegeket Káli Csaba írta, és ő készített egy vetítettképes prezentációt is a tárlatnyitóra.

Dr. Káli Csaba és Bojt-Tóth Orsolya a tárlatnyitón

Az előzményekkel kapcsolatban elmondta: 1983 végén született egy párthatározat arról, hogy az 1944-45-ös „felszabadulás” kerek évfordulóját különleges módon kell megünnepelni 1984-85-ben. Ennek részeként – a Hazafias Népfront kezdeményezésére – egy országos akció indult azzal a céllal, hogy minden faluról készüljön egy fotósorozat; mégpedig házról házra járva. A megvalósításhoz bevonták a helybélieket is, hiszen egy ekkora projektet enélkül nehéz lett volna kivitelezni. A terv valószínűleg így sem sikerült teljesen, hiszen a fennmaradt anyag országos szinten is eléggé töredékes, sok a hiányzó település. A fotóknak azonban – melyek jórészt az országos- és a megyei levéltárakba kerület – így is komoly történeti értékük van. Készítőik valószínűleg nem is sejtették, hogy milyen fontos munkát végeznek. Mintegy másfél évvel ezelőtt a szentendrei skanzen munkatársai vetették fel az ötletet, hogy jó volna a fotókból egy országos kiállítássorozatot szervezni.

Főleg az építészet jelenik meg a fotókon

A Zala Megyei Levéltár a helyi képanyag bemutatásához a rollup-os megoldást választotta. Tizenhat összecsukható tablón 17 településről láthatóak felvételek. Káli Csaba elmondta: Bojt-Tóth Orsolyával úgy állították össze az anyagot, hogy egyrészt földrajzi értelemben minél jobban lefedjék a megyét. Ezenkívül, hogy a válogatásban szerepeljenek kisebb és nagyobb települések, ipari-, mezőgazdasági-, vagy éppen vasutas falvak, illetve olyanok is, melyek a szocializmus időszakában kedvezményezett településnek, vagy éppen szerepkör nélküli falunak számítottak.

A bemutatott anyag főleg építészeti, a szakembereknek azonban így is sokoldalú elemzésre ad lehetőséget. De az egyszeri látogató is számos hasznos ismerettel gazdagodhat a leírások révén (sőt nosztalgiázhat, jókat szórakozhat, vagy akár fel is háborodhat egy-egy kép láttán). Hiszen az utcaképek nemcsak az 1945 után átalakuló falvak életéről, hanem a rendszer groteszkségeiről és az emberek „trükközéseiről” is tanúskodnak. Így nemcsak az 1960-as, ’70-es évek jellegzetes – és sokszor Vasarely-mintában díszelgő – Kádár-kockáit, hanem a kockaházak „felturbózásait” is láthatjuk a nyolcvanas évek fotóin. És azt is, hogy az építőanyaghiány miatt milyen „buhera” megoldások születtek. Ha egyáltalán sikerült befejezni az építkezést, mert gyakran a még vakolatlan házakba költöztek be a lakók, és az is előfordult, hogy a homlokzatokon az emeleti ajtók, vagy lépcsők funkció nélkül, szinte a semmibe vezettek.

Jellegzetes faluképek elevenednek meg

Természetesen nemcsak magánházak, hanem a falvakban lévő boltok, vendéglátóhelyek, középületek (hivatalok, oktatási intézmények) is megjelennek a fotókon. Kivéve a templomokat (ezek maximum távolról látszanak) és a rendvédelmi szervek székhelyeit. Az előadásból az is kiderült, hogy néhány településen a falu méretéhez képest hatalmas lapostetős kultúrházakat emeltek (Páka), máshol pedig a kisvendéglő volt puccos ahhoz képest, hogy a település idegenforgalma csekély volt (Csesztreg). A falvakban ritkaságszámba ment a benzinkút, a pacsait viszont sikerült megörökítenie az egykori fotósnak.

A korabeli idegenforgalommal kapcsolatban (mely itt főleg Zalakarost és Kehidakustányt jelenti) szó esett az alpesi stílusú építkezésről is. Karos hajdani Viktória vendéglője valóban osztrák turistákat várt. Persze a nagy sátortetős, erkélyes dizájn a magánépítkezésekben is divatossá vált. Ezzel szemben a „szerepkör nélküli” kategóriába sorolt kistelepüléseken még 1985-ben is zsúpfedeles, vagy kódisállásos házakat fotóztak. Ezeken a helyeken ugyan nem változott olyan drasztikusan a hagyományos településkép, mint a frekventáltabb falvakban, ugyanakkor a modernizáció hosszú évtizedekre elkerülte a leminősített kistelepüléseket.

Ha a képeket szemlélve az az érzésünk támadna, mintha a Google-térképet nézegetnénk, csak a retró időkből, akkor jó nyomon járunk. Legalábbis abból a szempontból, hogy a tárlat rendezői is gondoltak erre. Az interneten fellelhető Google-képek alapján ugyanis elkészítették az „előtte”, „utána” válogatásalbumot. Hogy mennyit változott egy-egy épület az elmúlt három évtized alatt, azt már a monitoron felvillanó képek jelzik. (Lehet, hogy a mai kor házainak stílusán is lehetne még csiszolni ezt-azt.)

A kiállítás egy hónapig várja az érdeklődőket a megyei könyvtár emeletén.