Kollektivizálás, államosítás, elitcsere

Kötet a megye szovjetizálásának történetéről

Sem nem leányregény, sem nem skandináv krimi. Nehéz téma, ám mégis olvasmányos – fogalmazott a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban rendezett kötetbemutatón dr. Czetz Balázs, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese, aki maga is a korszak kutatója. A könyvet ajánlva elmondta: ritka, hogy egy doktori disszertációból néhány hónap alatt kötet szülessen. A két kiadó, azaz a Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala azonban egyből nyitott volt a témára, a gyorsaság másik oka pedig a szerző precizitásában rejlik. Az értekezés megírását egy negyedszázados kutatómunka előzte meg, lassan, szisztematikusan gyűlt az anyag, míg végül egy laikusok számára is élvezhető munka született belőle.

Dr. Káli Csaba és dr. Czetz Balázs a kötetbemutatón

A kutatómunkáról és a könyvről Káli Csaba többek között elmondta: az 1945-ös megszállástól az első tanácsválasztásokig, vagyis 1950-ig tekintette át a megye történetét a fellelhető források tükrében. Az egyik legfőbb célja az volt, hogy a „szürke kisember” nézőpontját is megismerjük, vagyis az egyént szándékosan kiemelte a tömegből. Ezért jórészt olyan iratanyagokkal dolgozott, melyek a közigazgatás alacsonyabb szintjén képződtek, vagyis a kisebb települések, körjegyzőségek dokumentumai kerültek előtérbe. Véleménye szerint a vidék történetét a helyi, autentikus forrásokból lehet igazán megismerni, nem pedig úgy, hogy az országos adatokból „kimetsszük” az erre vonatkozó részeket. Tapasztalatai szerint utóbbi módszer sokszor tévútra visz.

A könyv a megszállástörténettel indul, hogy hogyan élték meg a megyében a falvak és a városok lakói ezt az időszakot. A sztori „in medias res” alapon kezdődik; mégpedig egy ismert zalaegerszegi művész, Németh János visszaemlékezésével. Hogy ő miképp látta gyerekszemmel a „nulladik órát”, vagyis azokat a heteket, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy komoly politikai és társadalmi változások következnek. Persze az előbbiek mindig lényegesen gyorsabbak és látványosabbak – tette hozzá történész.

Huszonöt éves kutatómunka előzménye a disszertáció, és az abból összeállított könyv

A kötet egyes fejezeteiből kibontakozik az 1945-ös földosztás (földfosztás) folyamata, ami a szovjet gyarmatosítás első lépésének tekinthető. Majd az 1945-1950 között lezajló, öt választás (és politikai csatározás) éveibe is kellő alapossággal tekinthet be az olvasó. A szerző megjegyezte: a választások az évek előrehaladtával egyre inkább csak szavazásnak tekinthetők, hiszen a kommunista párt már a kezdetektől törekedett a választójog szűkítésére, illetve arra, hogy a jobboldali pártok a lehető legkevesebb szavazatot kapják. Ennek ellenére a megye politikai képlete még az 1947-es kékcédulás választások után sem változott meg érdemben: a kommunisták nem tudtak győzelmet aratni a ’48-as, úgynevezett „fordulat évéig”. Utóbbi bevett fogalomnak számít, pedig a szovjetizálás struktúrája már gyakorlatilag 1945-ben kialakult.

Czetz Balázs ajánlotta a könyvet az érdeklődők figyelmébe

Nemcsak a falvak, hanem a városok életének átalakulása is nyomon követhető a könyvben. Zalaegerszeg vonatkozásában például a Pontház (mint káderház) történetéről is olvashatunk, melynek építése (1948-50) és első lakói Káli Csaba szerint szépen leképezik a kiépülő rendszer törekvéseit. Mindezeken túl megismerkedhetünk az új hatalmi elittel, a közigazgatás átszervezésével, az államosítás és kollektivizálás időszakával (és ezzel együtt a falusi társadalom megtörésével), de arról is szó esik, hogy 1945 után az egyházak miképp szorultak ki fokozatosan a szellemi életből.

A könyv az 1950-es tanácsválasztással zárul, ami az azt megelőző öt év záróakkordja is egyúttal; ekkorra készül el a „politikai mestermű”, vagyis a sztálinista állammodell hazai meghonosítása.

A szerzővel készült korábbi interjúnk itt olvasható: https://www.zalamedia.hu/vezeto-hirek/interju/nincsenek-instant-tortenelmi-igazsagok