Serényi-fotókról a Lokálpatrióta Klubban

Felvillantva ezzel többek között a két világháború közötti korszak jellegzetes épületeit, köztereit, valamint néhány család portréját is. A muzeológusnak 2017-ben jelent meg egy fotókkal gazdagon illusztrált kötete, mely Serényi munkásságát foglalja össze.

Portrék, városképek és légifotók

Az előadáson elhangzott: a Göcseji Múzeum gyűjteményében 793 darab leltározott Serény-fotó szerepel, a városban ezenkívül a könyvtárban találhatók még meg a fényképeiből készült képeslapok, de a levéltár is őriz korabeli fotográfiákat tőle. A fotók többsége különféle családi archívumokból került a múzeumba.

Megyeri Anna és Iványi Ildikó, a klub vezetője

Serényi Árpád 1897-ben született a Vas megyei Hegyfaluban, a fotós szakmát a szombathelyi Knebel Jenő fényképész műtermében sajátította el. Az I. világháború alatt a 83. gyalogezredben szolgált; megsebesült, orosz hadifogságba került. Sérüléseinek nyomait haláláig viselte. Zalaegerszegre 1920-ban jött, mégpedig özvegy Saly Viktorné hívására, akinek (és leányainak) fényképészműhelye volt a Batthyány utcában. Serényi először segédként dolgozott, majd társtulajdonos lett. A fiatal fotóst hamar befogadta a város, nemsokára pedig meg is házasodott. Egy kiterjedt rokonsággal rendelkező, művelt polgárlány, Léránt Margit lett a felesége; aki a fotós állandó modellje is lett egyúttal.

A Saly-Serényi műtermet sokan keresték fel, hogy portrékat, családi fotókat készítsenek róluk, de baráti társaságok is rendszeresen jelentkeztek – sokszor tréfás hangulatú, jelmezes, vagy mulatozós – fotózásra. De már ezekben az években is készültek utcaképek, sőt Serényi a fontosabb eseményeken is megfordult, mint a város első riportfotósa. Sokszor dolgozott a városvezetéssel összefogva is, hogy bemutassák Zalaegerszeg és Göcsej értékeit. A történész szerint ekkor még nem feltétlenül idegenforgalmi propaganda céljából készültek ezek a képek, hanem a trianoni tragédia utáni identitáserősítés egyik eszközeként.

Serényi 1926-ban önálló műtermet nyitott, szintén a Batthyány utcában (ezt a Saly-család sosem bocsátotta meg neki). A fotográfus egyre elismertebb és népszerűbb lett, rendszeres szereplője volt országos és nemzetközi kiállításoknak is. Műterméből kilépve – a már említett városképek és események mellett – rendszeresen fotózta a megye természeti értékeit, a göcseji falvak világát (ebből született az 1932-33-as göcseji képsorozat).

Épül a zárda...

Megyeri Anna szerint felvételei azért fontosak az utókornak, mert egy olyan időszakát örökítette meg a városnak, amikor Zalaegerszeg számos új – és ma is meghatározó – épülettel gazdagodott. Valamint mert fotói bemutatják azt is, hogy a 20. század első felében hogyan élt egy kisvárosban egymás mellett az eklektika, a szecesszió és a zsúpfedél.

Serényi Árpád ott volt többek között a ferences templom- és kolostor építésénél, majd annak felszentelésénél, az 1934-es repülőnapon (ahol légifotókat készített a városról), de a húsvéti határjárást, az 1935-ös Göcseji Hét eseményeit is megörökítette. Fotóin feltűnik a ’27-ben átadott vasútállomás (és az előtte lévő tér), a postapalota, a Notre Dame zárda és a tűzoltólaktanya épülete is. Rendszeresen fotózott továbbá a különféle egyesületek, civil- és egyházi szervezetek rendezvényein.

Mivel I. világháborús sérülései nem múltak el nyomtalanul, fiatal kora ellenére sokat betegeskedett. 1941-ben hunyt el; mindössze 44 éves volt. Műtermét felesége egy évvel később felszámolta, és Sopronba költözött. Fényképeinek dokumentumértékét már Fára József, a megye egykori főlevéltárnoka (majd 1938-tól Pest megye főlevéltárnoka) is felismerte, aki felszólította az egerszegieket, hogy próbálják a fotós hagyatékát megszerezni, begyűjteni. Serényi fotóinak jó része később az egykori polgármester, Czobor Mátyás hagyatékából került elő. Képeinek másik részét Serényi feleségének leszármazottai őrizték meg, ám még így elkallódott (vagy lappang valahol) a gyűjtemény egy része.